Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
Amint látható, a halastó-létesítés egy összetett, komplex szemléletmódot igénylő beruházás, amely hosszú évekre meghatározza az adott területen a gazdálkodás módját és egyben drasztikus beavatkozás az ott lévő, hosszú idő alatt kialakult ökoszisztémába. A halastavak alapvetően a halhústermelést szolgálják, de időnként szántóföldi növénytermesztést is folytathatunk rajta. Ekkor mint termőföldet kell figyelembe venni az értékelés során. A halastavi termelés bizonyos takarmánytermőterület-igénnyel is jelentkezik. A szükséges fajlagos takarmánytermő-terület természetesen sok tényezőtől függ (pl. hozamok, takarmányfelhasználás, évjárat, a termőföld minősége stb.), de általában elmondható, hogy egy hektár halastóterület éves takarmányszükségletét kb. 0,3-0,4 ha szántóföldi területről tudjuk megbízhatóan biztosítani. Ha halászati gazdálkodásba szeretnénk fogni és nem áll rendelkezésünkre saját halastó, akkor kézenfekvő megoldásként jelentkezik a vásárlás vagy a bérlet. A vásárlás és a bérlet esetében is elmondható, hogy elsősorban a rossz kultúrállapotú, degradálódott tavaktól akartak ily módon megszabadulni a tulajdonosok. A kilencvenes évek elején a létesítési költség 20-40%-áért lehetett halastavakhoz hozzájutni. Bérlet esetében a bérleti díj jelenleg (1998) 15-30 ezer Ft/ha érték körül mozog. A bérleti szerződést tanácsos több évre előre kötni. A bérleti díj fizetését érdemes a bevételek időpontjához igazítani, mivel azok nem folyamatosan jelentkeznek. 2.6.3.3. Forgóeszközök a halastavi termelésben A forgóeszközök olyan erőforrások, amelyek egy évet meg nem haladóan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. A forgóeszközök közé a készletek, a követelések, az értékpapírok és a pénzeszközök tartoznak. A forgóeszközök közül ki kell emelni az állatállomány szerepét, mivel az teljes egészében a forgóeszközök közé tartozik, annak ellenére, hogy pl. a tenyészállatok tárgyi eszközként viselkednek. A forgóeszközök közül a készletekkel kicsit részletesebben is kívánunk foglalkozni. A készletek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan forgóeszközök, amelyek rendszerint egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt, és a termelési folyamatban eredeti megjelenési alakjukat általában elvesztik, az új termék részévé válnak. Eredetük alapján a két legfontosabb csoport: a vásárolt készletek (nyers- és alapanyagok, üzem- és fűtőanyagok, fenntartási anyagok, építési anyagok, egyéb anyagok) és a saját termelésű készletek (állatok, befejezetlen termelés és félkész termékek, késztermékek). Vásárolt készletnek minősül minden olyan készlet, amelyet nem a vállalkozás állított elő, és általában vásárlással került a tulajdonába, illetve használatába. A vásárolt készletekkel különböző költségek is felmerülhetnek. Ezek a következők: • beszerzési ár és beszerzéshez közvetlenül kapcsolódó költségek (pl. szállítási költség stb.); • a készletek esetleges értékvesztése (pl. a piaci ár csökkenése, a készlet feleslegessé válása, esetleg megrongálódása miatt); • a tárolással kapcsolatos költségek (pl. a halak telelő- és tárolótavakban tartásának költsége). 400
