Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
A népesítési mód szerint megkülönböztetünk egységes (tiszta), vegyes és kombinált népesítésű üzemet. Tiszta népesítés esetén adott halfaj azonos korú és egyenlő nagyságú egyedeit, míg vegyes népesítés esetén adott halfaj különböző korosztályait és eltérő nagyságú egyedeit vegyesen helyezzük ki a tóba. Kombinált népesítéskor egy tóban több halfaj azonos vagy különböző korosztályai élnek együtt. Általában kombinált népesítéssel használható ki a tó termőképessége a legjobban. A termelési mód alapján a halastavak lehetnek kizárólag a halhús termelésére orientáltak, amikor azok évről évre folyamatosan termelik a halat, és lehetnek váltóüze- műek, amikor ez a folytonosság megszakad. Ez utóbbi esetben a tófenék megfelelő kiszárítása után különböző takarmánynövényeket, esetleg rizst termesztenek. Az ún. I száraz hasznosítást követően a halhúshozamok jelentős javulást mutatnak, elsősorban \ a megnövekedett természetes termőképességnek köszönhetően. A növénytermesztés-J sei történő hasznosítás esetén jelentős tápanyag-utánpótlással (trágyázással) kapcsolatos költség is megtakarítható. A halászati ágazat termelői a következő vállalkozási formákba sorolhatók be: • Állami tulajdonú rt.; • MOHOSZ-tógazdaságok; • Szövetkezet, halászati szövetkezet; • Egyéni vállalkozók; • Rt., kft., bt.; • Mezőgazdasági kistermelők, őstermelők. Megjegyzendő azonban, hogy a vállalkozási fonna alapvetően nem befolyásolja a gazdálkodás színvonalát annak ellenére, hogy eltérés tapasztalható az egyes szektorok között. A szövetkezeti halászat két egymástól eltérő szövetkezeti típusban jelentkezik, mint tiszta profilú halászati szövetkezet és vegyes profilú mezőgazdasági szövetkezet. A magyar halászati szövetkezeti mozgalomnak nagy múltú hagyományai vannak. Az 1888-ban kiadott halászati törvény alapján halászati társulatok szerveződtek, majd 1945-ben és 1946-ban a társulatok területein halászati bérlőszövetkezetek alakultak. A bérlőszövetkezeteket tekintjük a mai halászati szövetkezetek jogelődjeinek. A halászati szövetkezetek főleg a nagyobb folyók menti történelmi halásztelepülések (Tokaj, Baja, Szekszárd, Győr stb.) környékén alakultak ki. Kezdetben a gazdálkodási tevékenységüket a természetes vizek viszonylag gazdag halállományára alapozták, de napjainkban már nagyüzemi keretek között három, egymástól jellegében elkülönülő területen folyik a termelés: • tógazdasági haltenyésztés, • zártvízi halgazdálkodás (holtmederben), • szabadvízi halászat. A halászattal foglalkozó szövetkezetek többségében saját termelésű takarmánybázis áll rendelkezésre, valamint a vegyes profilú gazdálkodás esetében a „több lábon állás” biztosíték a nehezebb időszakokra. Sok általános célú szövetkezet esetében a halászati ágazat megléte és kedvező jövedelempozíciója tette lehetővé a túlélést a kilencvenes évek első felében. Az ágazat szektorális megoszlása a többi ágazathoz hasonlóan a rendszerváltás után megváltozott. Elsősorban az állami szektor részaránya csökkent, de még így is jelentős maradt. Ennek egyik oka az, hogy a halastavak jelentős részén a természet395
