Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai

Halastavak hidrológiai jellemzésére, valamint vizének fizikai és kémiai vizsgálatára az alábbi paraméterek rendszeres (heti 1-2 alkalommal végzett) vagy szükség szerint esetenkénti vizsgálata javasolható:

1. vízállás feljegyzése a zsiliphez erősitett vízmércéről,

2. átlátszóság mérése Secchi-koronggal,

3. felszíni és üledék feletti vízhőmérséklet mérése délután,

4. pH-mérés délután, pH = 6-10 között mérőindikátor-oldattal (nem pH-papír- ral!) vagy nagyobb gazdaságokban hordozható pH-mérővel, magas délutáni pH esetén kora reggel is, fenolftalein-indikátorral megállapítható, hogy a pH 8,3 feletti-e vagy sem,

5. lúgosság mérése vízvizsgáló készlettel, szükség szerint,

6. keménység mérése vízvizsgáló készlettel, szükség szerint,

7. kémiai oxigénigény mérése (KOIMn) vízvizsgáló készlettel, ha a Secchi-átlát- szóság 20 cm vagy annál kisebb,

8. oldott oxigén mérése vízvizsgáló készlettel, nagyobb gazdaságoknál hordozható oldott 02-mérővel, délutáni alacsony értéknél éjjel és hajnalban is,

9. összes ammónia mérése vízvizsgáló készlettel (mérési tartomány: 0-1 mg ■ f') és az NH3 számítása a délutáni pH és vízhőmérséklet alapján,

10. oldott reaktív foszfor mérése vízvizsgáló készlettel (mérési tartomány: 0-0,25 mg • l1),

11. összes szulfid mérése vízvizsgáló készlettel (mérési tartomány: 0-0,25 mg • 1 ') és a H2S számítása a hajnali pH és vízhőmérséklet alapján.

A felsoroltakon kívül csupán rendkívüli vízminőségi helyzetekben lehet szükség egyéb paraméterek vizsgálatára. A fentiek közül az 1., az 5-8. és a 11. paraméter vizsgálata szükség szerint, legalább 2-4 hetenként célszerű, de jól kezelt tónál nem feltétlenül szükséges. A 2-4. és a 9-10. paraméterek heti kétszeri mérése a megfelelő tókezelések kiválasztásához feltétlenül javasolható (lásd a 2.5.8. fejezetet).

2.5.8. A tókezelés elméleti alapjai - meszezés, szerves- és műtrágyázás

A tókezelési eljárásokkal növelhető a víz formált élő és élettelen szerves anyagainak a koncentrációja és ezzel a tó potenciális haltermelő képessége. A szerves trágyával bevitt kész szerves anyag azonnal rendelkezésre áll a fogyasztó szervezetek számára, de oxigénfogyasztása miatt csupán a reggeli órákban adagolható, és akkor sem korlátlanul. Másrészről a zooplankton és a halak csupán a fitoplankton fogyasztásával juthatnak hozzá a létfontosságú telítetlen zsírsavakhoz. A fitoplankton biomasszájá- nak/fotoszintézisének a növelése tehát nem csupán az 02-termelés miatt lényeges. A megfelelő tápanyagellátás az algák igénye alapján történhet.

Az algák legfontosabb tápanyagai a szén, a nitrogén és a foszfor. A többi tápelem rendszerint mindig elegendő koncentrációban fordul elő a tóvízben. A tápanyagokkal kellően ellátott algákban mintegy 50% C, 10% N és 1% P van. A fotoszintézis sztö- chiometriájából adódóan a három elem aránya grammatom-tömegben kifejezve: C:N:P = 106:16:1 vagy tömegben kifejezve: C:N:P = 44:7,2:1. Ez azt jelenti, hogy az

383