Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai

Halastavakban legtöbbször a zöldmoszatok (114. ábra) dominálnak, de egyes esetekben az ostoros moszatok és az egybarázdás moszatok tömeges jelenléte is megfigyelhető. Utóbbiak többnyire algairtás után vagy nagy oldott szervesanyag-tartalom- nál fordulnak elő nagyobb számban. A vattaszerű zöld kötegekbe összeállt fonalas zöldalgák károkozására és eltávolítására a makrofitonoknál térünk vissza. Halastavakban az algák egyedszáma a sejtmérettől függően általában 10-1000 millió • f'. Az átlagos méretű (5-10 (am) egysejtű algákból mintegy 20-60 millió sejt felel meg egy milligramm (1 mg) szárazanyagnak. Az a-klorofíllban kifejezett alga-biomassza ideális értéke 100—200 mg • m-3. A nedves alga-biomasszának a 10—20%-a szárazanyag, aminek a tápanyagellátástól függően 30-60%-a fehérje. Az algák hozzáférhetősége és táplálóértéke a különböző vízi szűrő szervezetek számára eltérő.

A zooplanktonról a fitoplankton fogyasztására a fehér busa 15 mm-nél nagyobb példányai térnek át. A kifejlett egyedek a 10 mm-nél nagyobb részecskéket/algákat képesek kiszűrni a vízből. A hal és a részecskék méretétől függően az átszűrt víz mennyisége 100-200 cm3 • h“1 • g~' hal. Etetési kísérletek igazolták, hogy a megfelezze. ábra. A halastavak vizében gyakori zöldalgák Chlorella (1-2), Scenedesmus (3-6), Oocystis (7-8), Kirchneriella (9), Ankistrodesmus (10-12) [Bourrelly, P. (1990): Les algues d’eau douce. Tome I., Société Nouvelle des Editions Doubée, Paris)

371