Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai

jelen lévő NH4+-ion miatt - még ennél is kevesebb. A N2-kötésért felelős enzim, a nitrogenáz működését az NHj-ion már kis koncentrációban is elnyomja.

Számos cianobaktérium-faj kedvezőtlen tulajdonságai közé tartozik a toxinterme- lés és a kellemetlen íz- és szaganyagok termelése. Mintegy 40 toxintermelő cianobak- térium-fajt ismerünk; ezek közé tartoznak a 113. ábrán bemutatott fajok is. A cian- otoxinok endotoxinok, a vízbe csupán a sejtek pusztulásakor kerülnek ki. Az a korábbi nézet, hogy a cianobaktériumok kedvezőtlen környezeti feltételek között termelnek toxint, máskor pedig nem, ma már nem állja meg a helyét. A toxintermelés valójában a fajon belül egyes törzsek genetikailag meghatározott tulajdonsága. Ezek közül egyesek termelnek toxint, a többiek nem. Ha a „környezeti feltételek” a toxintermelő törzs elszaporodásának kedveznek, akkor a víz toxikus lesz, ellenkező esetben nem. A toxintermelés előfeltételét jelentő „környezeti feltételeket” nem ismerjük, így halastavakban védekezni sem tudunk a toxintermelő törzsek elszaporodása ellen. A kellemetlen íz- és szaganyagok termelésével kapcsolatban hasonló a helyzet. Tudjuk,

113. ábra. A halastavak vizében gyakori toxikus cianobaktériumok Microcystis (1-2), OsciUatoria (3-5), Lyngbya (6-11), Anabaena (12-13), Aphanizomenon (14-16) [Bourrelly, P. (1985): Les algues d’eau douce. Tome 111., Société Nouvelle des Editions Doubée, Paris]

369