Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
és a rövidebb hullámhosszú - ultraibolya és ibolya - fényt gyorsabban elnyeli a víz, mint a közepes hullámhosszú kéket, zöldet és sárgát. A természetben a vizek sohasem tiszták, mindig tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek befolyásolják a fény behatolását a vízbe. Az oligotróf óceánokban a kék fény hatol a legmélyebbre, a tiszta vizű tavakban a zöld, eutróf vagy szuszpendált anyagokban gazdag vizekben pedig a vörös a legpenetránsabb fény, amit vörös eltolódásnak is neveznek (red shift). Azaz majdnem biztosra vehetjük, hogy halastavainkban a vörös fény az uralkodó. A víz színét az el nem nyelt hullámhosszú fény és a fényelnyelést befolyásoló lebegő anyagok határozzák meg. A zavarosság a víz fényáteresztő képességének a csökkenését jelenti, ami a különböző méretű lebegő részecskékkel magyarázható. Halastavakban a víz zavarosságát és színét agyagkolloidok, a bomló növényzetből származó kolloidális szerves anyagok, szándékunk szerint pedig mindenekelőtt a fito- plankton okozhatja. Általában elfogadott, hogy a fotoszintézis és a légzés azonos abban a vízmélységben, ahol a vízfelszínt elérő fénynek már csupán 1%-a mérhető. Ez az úgynevezett kompenzációs réteg, ami fölött a jól megvilágított (eufotikus), alatta pedig a nem kellően megvilágított (afotikus) réteg található. Az eufotikus réteg becslésére alkalmas Secchi-korong 20 cm átmérőjű súlyozott korong, amelynek a felső lapja négy részre van osztva és váltakozva feketére és fehérre festve. A Secchi-átlátszóság annak a két vízmélységnek az átlagát jelenti, amelynél a korong felülről nézve eltűnik, majd újra láthatóvá válik. Mérsékelt égövön hozzávetőleg a Secchi-átlátszóság kétszeresénél, 99. ábra. Halastavak vizének Secchi-átlátszósága és a-klorofill koncentrációja közötti összefüggés 348 Secchi-átlátszóság (m) a-klorofill (mg/m)
