Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
2.5. A halastavak hidrobiológiája - a tókezelés hidrobiológiái alapjai A hidrobiológia a vízi szervezetek, valamint az abiotikus (fizikai és kémiai) és a biotikus (biológiai) környezeti tényezők közötti kölcsönhatást vizsgálja. A fizikai környezethez sorolható a fény, a hőmérséklet és a vízmozgás. A halastavak működését leginkább befolyásoló kémiai környezethez tartozik a víz ionösszetétele, a növényi tápelemek közül a különböző nitrogén-, foszfor- és szénformák, az oldott gázok közül pedig az oxigén, a szén-dioxid, az ammónia, a kénhidrogén és a metán. A biológiai környezetet az egymással versengő, ill. a táplálékláncban egymásra épülő, alapvető szerepüket tekintve elsősorban termelő (cianobaktériumok, algák és szervezettebb vízinövények), fogyasztó (ostoros és csillés egysejtűek, kerekesférgek, alsórendű rákok, rovarok és halak) vagy lebontó szervezetek (baktériumok és gombák) alkotják. A halastavak természetes termelőképességét a rendelkezésre álló tápelemek határozzák meg. A tényleges termelőképesség azonban attól függ, hogy a tóban képződött élő szerves anyagból és a kívülről bevitt élő vagy élettelen szerves anyagból mennyi jut el a halakig közvetlenül vagy közvetve, a táplálékláncon áthaladva. A halastavak tápanyagban, így cianobaktériumokban, algákban és gyakran szervezettebb vízinövényekben is gazdag, céltudatosan bőven termővé, azaz hipertróffá tett vízi ökoszisztémák. Vízminőségük rendszeres vizsgálata biztonságot ad a halgazda számára, mert ezzel elkerülheti a szélsőségesen viselkedő hipertróf tavakban időnként előforduló halpusztulást és megválaszthatja az éppen szükséges tókezelési eljárást, így biztosíthatja a lehető legnagyobb természetes halhozamot. A vízminőség a legtágabb értelemben magában foglalja a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. A halgazdát azonban ezek közül csupán azok érdeklik, amelyek befolyásolják a víz haleltartó és haltermelő képességét. Az eseti halpusztulások, a túlzott algásodás, az algák vagy a vízinövények hirtelen elpusztulása stb. rendszerint vízkémiai okra vezethetők vissza és jelentős vízkémiai változásokat okoznak. Bármilyen tapasztalt gazdáról legyen is szó, szabad szemmel ezeket a változásokat nem képes nyomon követni. A haltermelés és tókezelés hidrobiológiái alapjainak a tárgyalásakor ezért különös hangsúlyt szentelünk a vízkémiai folyamatoknak. A mérsékelt klímára hazai, a trópusi klímára pedig brazil példákat említünk. A kettő közötti eltérések fokozottan világítanak rá az egyes vízminőségi paraméterek jelentőségére és a tókezelési beavatkozások szükségességére. A fejezetben csupán a hidrobiológia halgazdálkodás szempontjából legfontosabb részeit emeljük ki és nem foglalkozunk a vizsgálati módszerek receptszerű leírásával. A további részletek tanulmányozására és a módszerek megismerésére megfelelő szakkönyveket ajánlunk az érdeklődő olvasónak. 344
