Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
A balin, a jászkeszeg és a paduc szaporodásbiológiai sajátosságai hasonlóak, ezért szaporításuk tárgyalása is együtt történik. A hasonlóság részben a fajokra jellemző ívási időszakok közelségében van. A balin ívási időszakának vége, a paducénak pedig az eleje fedi le a jászkeszeg ívási időszakát. A fajok ívásakor a vízhőmérséklet 8-10 °C körül alakul, ezért indukált szaporításkor az érlelővíz hőmérséklete is hasonló. A három faj a szaporodási szezonban egy alkalommal ívik, ezért (optimális esetben) a hormonális indukciót követően a beérésre alkalmas ikra egésze lefejhető. Ikrájuk ragadós, amely szükségessé teszi azokat a technológiai lépéseket, amelyeket a ponty szaporítása során is alkalmaznak a ragadósság megszüntetésére. Az oxigénigényes folyóvízi fajok mesterséges környezetben történő tartása során a medencék bőséges vízátfolyásáról gondoskodni kell. A tárgyalt fajok - különösen a paduc — igen sérülékenyek. A szaporítóhalak befogása, szállítása és szaporítása során különös gondot kell fordítani törődésmentes kezelésükre. Ez az emberi tényezőkön (kíméletes bánásmód) kívül megfelelő eszközöket is igényel. Ezek az eszközök a célra alkalmas szembőségű háló vagy a megfelelően beállított elektromos halászberendezés, az oxigénporlasztóval ellátott szállítótartály, az anyaszák, a viszonylag mély tárolómedencék és a szükség esetén alkalmazott bódítószerek. A halak kezelése során tanúsított türelem és többletmunka a szaporítás sikerének egyik feltétele. A tenyésztői odafigyelés további eredménye az, hogy a halak a szervezetüket megterhelő technológiai műveletek (oltás, fej és) és élettani folyamatok (ovuláció, spermiáció) után is — megfelelő környezetbe helyezve - regenerálódnak. A hormonindukció során az anyahalakat acetonált, kiszárított pontyhipofízissel kezeljük, amelyet előzőleg hal fiziológiás sóoldatban homogenizálunk. Az ovuláció, illetve spermiáció kiváltásához szükséges dózist egy alkalommal juttatjuk a halak szervezetébe. Az ikrások testtömeg-kilogrammonként 4—5 mg hipofízist kapnak. A kisebb dózis parciális ovulációt vagy a peteleválás teljes elmaradását eredményezheti. A szaporításra szánt tejesek már a kezelés előtt folyatják a spermát. A spermiáció további serkentése érdekében testtömeg-kilogrammonként 2,5-3 mg hipofízist injektálunk a hímivarú halak szervezetébe. A hormonkezelést követően viszonylag nagy mennyiségű sperma fejhető, ezért a szaporítás tervezésekor általában egy tejesre három ikrást számolunk. Közös medencében a szaporodásra felkészült halak hormonindukció nélkül is le- ivhatnak. A medencében elszórt ikra természetesen kárba vész. Az ikrások és a tejesek beérlelését ezért külön medencékben végezzük. Az éri élővíz hőmérséklete 10-12 °C-os. Ebben a hőmérsékleti tartományban az anyahalak beéréséhez a balin esetében hozzávetőlegesen 72 órára, a jászkeszeg esetében 48 órára, a paduc esetében 40 órára van szükség. A viszonylag alacsony vízhőmérsékleten az ikra túlérése lassabban megy végbe, mint a meleg vízben (20-25 °C) ívó pontynál, amurnál vagy busafajoknál. Ezért nem javasolt az ovuláció bekövetkezésének korábbi ellenőrzése. Az ikrások idő előtti, esetleg többszöri felnézése a reprodukciós folyamatot megzavarhatja és az ovuláció elmaradását eredményezheti. A fejés az ovuláció kezdete után néhány órával is elvégezhető, amikor a peteleválás teljessé válik az anyahal szervezetében. Az ikra túlérésétől és az ebből adódó gyengébb termékenyüléstől - természetesen bizonyos időhatárokon belül - nem kell tartani. A balin, a jászkeszeg és a paduc szaporítása 336
