Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
szágban már van is példa. Más kérdés ennek a nevelési módszernek a gazdaságossága. Ezt elsősorban az adott ország gazdasági feltételrendszere szabja meg. Egyik oldalról a megtermelt hal piaci ára, a másik oldalról a termelési, előállítási költségek, mindenekelőtt a tápok ára, az energiaköltség és a munkabér stb. szabja meg azt, hogy mely halfaj intenzív nevelése gazdaságos és melyiké nem. A harcsa, mint a pontyos tógazdaságok egyik értékes mellékhala, lényegesen olcsóbban állítható elő a halastavakban, mint az intenzív rendszerekben. A hormonindukcióval nyerhető nagymennyiségű ikra és az ivartermék keltetőházi fokozott védelme a harcsaivadék előállításának erőteljes növekedését eredményezte. A szaporítás nagyfokú hatékonysága miatt megnövekedett az egynyaras állományok létszáma, lehetőséget teremtve a tavi és intenzív felnevelési elképzelésekhez. Míg korábban a harcsaivadék nagy kincsnek számított, ma a süllő és a csuka után a harmadik helyre szorult vissza, miután a harcsa horgászcélú telepítése csak olyan tavakba ajánlható, amelyeket legalább néhány évente tökéletesen le lehet halászni. Az afrikai harcsa (Clarias gariepiitus) szaporítása és tenyésztése Ez a harcsafaj az Afrikai kontinensen őshonos, a harcsafélék rendjébe tartozó ragadozó hal. Jól alkalmazkodott a szélsőséges afrikai éghajlati viszonyokhoz, a nagy hőséghez és a hosszú ideig tartó száraz periódusokhoz. Sajátossága egyedülálló kiegészítő légzőrendszere: kopoltyúüregében erekben gazdag, nagy felületű kiegészítő légzőszerv található, amely képes a légköri oxigén felvételére is. Ha a vízben oldott oxigén szintje alacsony, a harcsa a vízfelszínre úszik és kopoltyúüregét légköri levegővel tölti meg. A víz alá merülve ezt a levegőt hosszabb ideig a kopoltyúüregben képes tartani, miközben a gázcsere megtörténik. A gyakran és gyorsan kiszáradó, esetenként időszakos afrikai vizek szélsőségesen kedvezőtlen környezeti feltételeihez alkalmazkodott, rendkívül ellenálló és igénytelen faj, mocsaras, igen sós, szerves anyagokban gazdag, mérgező gázokat tartalmazó vizekben is megél. Ammóniatoleranciája sokszorosa a többi tenyésztett halfajénak. Az előbb említett légköri oxigénhasznosítás, valamint a nagy ellenálló képesség és igénytelenség a faj egyedülálló sajátossága. A fentieken kívül igen jól tűri a magas népesítést, táplálékában nem válogatós és szélsőségesen szennyezett környezetben is fejlődik. A felsorolt tulajdonságok alkalmassá teszik zárt, intenzív, túltelepített, gyakran hirtelen változó, műszaki meghibásodások kockázatát is hordozó recirkulációs rendszerekben történő tenyésztésre. Egyedüli érzékeny pontja melegigényessége. Alapvető fontosságú, hogy 15 °C alatt immunrendszere hirtelen összeomlik, a legkülönbözőbb, egyébként nem patogén baktérium- és gombás fertőzések is elpusztítják. Ez annak köszönhető, hogy az afrikai viszonyok között a hidegtűrésre nem történt ki- válogatódás a faj evolúciója során. A fenti, kiváló tenyésztői adottságokon túl közismerten könnyen szaporítható, többféle exogén hormonkezeléssel szaporodásra lehet késztetni. Petefejlődése gyors, ennek eredményeképp évente többször szaporítható. Afrikában már régóta ismerik és kezdetleges módon tenyésztik is. Igazi tenyésztési pályafutását az ’50-es években kezdte, amikor holland kutatók felismerték kiváló adottságait és ezekből következő tenyésztési értékeit. 332
