Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
Ugyanis a harcsák az ívási állapotban rendkívül agresszívvá válnak. Ha néhány ikrás kerül a tejesek közé vagy fordítva, szinte biztosan számíthatunk arra, hogy ezeket a halakat olyan sérülések érik, aminek eredményeként rövidesen elpusztulnak. Az anyaharcsa-állonrányokat a telelőkben elsősorban a darakór, a kopoltyúférges- ség és egy nem teljesen tisztázott eredetű betegség (harcsavész) szokta megtámadni. Darakór ellen állandó vízátfolyás mellett elvégzett többszöri malachitzöld-kezeléssel (0,1 g/telelői vízköbméter) védekezhetünk. A kopoltyúféreg ellen Jaczó-féle fürdetőoldatot vagy 5%-os sóoldatban 1-2 percig tartó fürdetést alkalmazunk. A harcsavész ellenszerei a széles hatású antibiotikumok (leghatásosabb a chloramphenicol-oldattal történő oltás, testtömegkilogrammonként 3 mg). Ezeknek a pusztulással járó betegségeknek a felléptekor állat-egészségügyi szakember véleményét és tanácsát kell kérni. A keltetőházi módszer során a harcsa szaporítása a ponty vagy a növényevő halak szaporítására alkalmas környezetben történik. Mivel a pontykeltetőben igen szűkös a halak tárolására szolgáló tér (kevés az érlelő medence), ezért a harcsák száját erős perlonfonállal be kell varrni, hogy elkerüljük az agresszív magatartásból eredő sérüléseket, amelyek az állomány nagy részének pusztulásához vezetnek. Az ívás szinkronizálására és időzítésére a hipofizálás módszerét alkalmazzuk a harcsa szaporításában is. Az ikrásokat 4-4,5 mg/testtömeg-kg, a tejeseket pedig 3,4-4 mg/kg szárított pontyhipofízissel kezeljük egy alkalommal. Az oltás után 20—22 órával (22-24 °C-os érlelővíz mellett) a harcsák ovulációja befejeződik, amelynek eredményeképp érett, folyós, fejhető ikra van a petefészekben. Az oltást úgy célszerű megszervezni, hogy az ikra ovulációja a kora reggeli órákra fejeződjék be. A hipofizálást két részletben is végezhetjük. Ilyenkor a beérési arány kedvezőbb és a második oltástól számított ovulációs idő rövidebb lesz. Előadagként 1 -2 hipofízisből készült oldatot injektálunk az ikrásoknak, majd 12 óra múlva az előzőekben leírt mennyiséget adjuk döntő adagként a halaknak. A várható ovuláció a döntő adagtól eltelt 12 óra múlva következik be. A harcsaikra a túlérésre nem annyira érzékeny, mint a növényevő halak ikrája. Néhány órás várakozást viszonylag jelentősebb termékenyüléscsökkenés nélkül elvisel. A több órával később fejt ikrában azonban növekszik a torz lárvák aránya. A tökéletesen ovulált harcsaikra lefejése az anyahalak hódított állapotában nem különösen nehéz, annak ellenére, hogy még néhány évvel ezelőtt is elterjedt volt az a vélemény, hogy a harcsaikra fejősének anatómiai akadályai vannak, az ivamyílás körkörös záróizmai miatt. Az MS 222 oldat 1:10-1:12 000 arányú oldatában a harcsák teljesen elbódulnak, könnyen kezelhetővé és fejhetővé válnak. A korábban már említett szegfűszegolaj is alkalmas a halak bódítására. A harcsatej levétele a legutóbbi időkig is nehézséget jelentett. Ugyanis ellentétben a többi tenyésztett halfajunkkal, a harcsatej nem sűrű, zománcfestékszerű, nagy mennyiségű ivartermék, hanem viszonylag erősen hígult, opálos, esetenként sok vizeletet tartalmazó folyadék. Ennek a kifejése és összegyűjtése meglehetősen nagy gyakorlatot kíván, mert a fejés közben a csecsbimbó végén lévő ivarnyíláson szinte vízszerűen, észrevétlenül folyik ki. Nem lehet közvetlenül az ikrára fejni, hanem megfelelő tejszívó eszközzel, illetve fecskendővel kell azt összegyűjteni. A lassú tejlevétel miatt célszerű az ikrát porciókban lefejni (100-150 g-ot egy-egy edénybe) és ehhez hozzátenni 2-3 ml opálos tejet. A tej hozzátétele után haladéktalanul terméke327
