Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
dékra számított megmaradás alacsonyabb, mint az intenzív, vályús előnevelés esetében. A módszer azonban olcsóbb, munkaerő-igénye lényegesen kisebb. A tavi környezetben előnevelt ivadék könnyebben alkalmazkodik új környezetéhez, ezáltal megmaradása is lényegesen jobb. A harmadik ivadéknevelési módszer extenzív, és a nevelés folyamatossága jellemzi. A zsenge ivadékot ritka népesítésben idősebb ponty korosztályok közé helyezik, és az őszi lehalászáskor egynyaras ivadékot halásznak le. A csuka rendkívüli növekedési eréllyel rendelkezik, az egynyaras ivadék mérete elérheti a 300-400 grammot. A módszer sikerének feltételei részben azonosak azokkal a feltételekkel, amelyeket a kistavas előneveléskor kell kialakítani. A nevelőtavakat hektáronként átlagosan 20-30 ezer zsenge ivadékkal népesítik. Kihelyezéskor a zsenge ivadékot kis pohárral osztják szét a nádszegélyben azért, hogy a későbbiekben jelentkező kannibalizmus mértékét csökkentsék. Az extenzív körülmények között a megmaradás átlagosan 3 és 5% között változik, a tavak hozama pedig 30 és 50 kg egynyaras csuka hektáronként. A süllő (Stizostedion lucioperca L.) tógazdasági tenyésztése és szaporítása A süllő tógazdaságaink legértékesebb ragadozó hala. Húsa egyike a legízletesebb halhúsoknak. Száraz, tiszta ízű, zsírszegény, csaknem szálkában, a piacokon igen keresett. A süllő a fehérhalakban gazdag, tiszta vizekben (víztározók, folyók, holtágak, tavak stb.) találja meg leginkább az életterét. A fenékhez közel tartózkodik, kövek, faágak takarásában. A süllő a ritkán népesített, tisztább vizű halastavakban tenyészthető eredményesen, ezért főként az extenziven gazdálkodó, kevesebb halat termelő tavakban érzi jól magát. Nem viseli el a sekély, tehát nyáron nagyon fölmelegedő, szerves anyagokban gazdag, csekély oxigéntartalmú vagy az oxigénszint nagy napszakos ingadozásával jellemezhető tavi környezetet. Az éhezést nehezen tűri, növekedése és megmaradása akkor kedvező, ha sok és kisméretű táplálékhal él környezetében. Ezért érhetünk el kiváló eredményeket, ha razbórában bővelkedő halastavakban tenyésztjük, ugyanis ez a kistestű, lassan növő, de igen szapora halfaj állandó táplálékot biztosít a süllő számára folyamatosan születő és növekedő ivadékállományai révén. Különösen az egynyaras nevelés során nélkülözhetetlen a razbóraállomány. Az évenkénti lehalászások törődései a tenyésztett süllőállományokban sok veszteséget okoznak. A hálóban és a válogatóasztalon a halak igen hamar olyan sérüléseket szereznek, amelyek a későbbiekben elgombásodnak és ez pusztulásukhoz vezet. Gyakran már a hálóban, a sekély vízben felkavarodó iszap a kopoltyújába kerül, és a süllő megfullad. Ezért az étkezési méretű süllőt a legeredményesebben olyan extenzív tavakban lehet tenyészteni, amelyeket kétévenként halásznak. Az egynyaras süllő polikultúrában, különböző pontyfélékkel együtt is nevelhető, az őszi halászat idején azonban fokozott körültekintésre van szükség. A halászat során a vegyes halállomány közül a süllőt mihamarább kézzel ki kell emelni, és vízzel telt edénybe, medencébe gyűjteni. Nem tehetjük válogatóasztalra, és a mérlegelést is vízben kell végeznünk. A süllő talán a legérzékenyebb melegvízi környezetben tenyésztett halfajunk. Igen kényes a viz hőmérsékletének hirtelen változására. Már néhány fokos különbség is a pusztuláshoz vezethet. 319
