Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
betét kíméletes vízáramlást biztosít még nagymértékű vízátfolyás esetén is, lehetőség van nagyobb mennyiségű, akár 2-3 liter ikra érlelésére is egy Zuger-üvegben. A keltetőüveg tartalmának sötétedése jelzi a kelés időpontjának közeledését. Ekkor az erősen pigmentálódott embrió az ikrában intenzíven mozog. Rövidesen megjelennek az első kikelt lárvák. A tenyésztő feladata a szinkronizált keltetés időpontjának meghatározása. A hideg vízben fejlődő ikrák érési stádiumai között kisebb eltérések lehetnek. Ha a keltetést az első lárvák megjelenésekor elvégzik, előfordulhat, hogy a fejlődésben elmaradt ikrák egy részéből még nem képes kikelni a lárva. A kikelt lárvák között is nagyobb arányban fordulhatnak elő korakeltek, amelyek életképessége gyengébb. Ha a keltetéssel sokáig várnak, akkor az üvegben egyre nagyobb számban megjelenő lárvák károsodnak. A lárvák együtt keringenek az ikrával. Az ikrák eközben lesodorhatják a lárvák szikhólyagját, amely természetesen az utóbbiak pusztulását okozza. A keltetés optimális időpontja és az első lárvák megjelenése között - vízhőmérséklettől függően - akár egy-másfél nap is eltelhet. A kelés szinkronizálása nagyméretű tálakban történik. A tálakban az ikrák 2-3 rétegben helyezkednek el, a fölöttük lévő vízmagasság 2-3 cm. A friss víz utánpótlásának megszűnése következtében a víz oxigénkoncentrációja fokozatosan csökken. Az oxigénhiány serkenti és egyidejűvé teszi a kelést. A kelést néhány fokos vízhőmérséklet-emelkedés, napfény, valamint a vízben felhalmozódó kelési enzim is segiti. A kelést követően az ikrahéjat és a kikelt lárvát szét kell választani egymástól. Erre a köztük lévő nagy fajsúlykii- lönbség ad lehetőséget. A tálba 3-4 liter vizet öntve annak tartalma felkavarodik. A lárvák néhány másodperc múlva lesüllyednek a tál aljára. A felettük lebegő ikrahéj óvatosan leönthető. A műveletet 4-5 alkalommal célszerű elvégezni. Ezt követően a lárvák kis pohár segítségével műanyag medencébe tölthetők. Lárvatartás Egy kétköbméteres medencébe - megfelelő vízátfolyás mellett - maximum 200 ezer lárva helyezhető el. A természetben a kikelt lárvák víz alatti növényeken függeszked- ve fejlődnek. A függeszkedésre alkalmas felület megnövelése érdekében a medencékbe a lárvák fölé műanyag hálót helyeznek. A hálóra és a medence falára a lárvák a homlokmirigy által termelt ragadós váladék segítségével függeszkednek fel. Ebben az életszakaszban endogén táplálkozást folytatnak, azaz a szikzacskóban lévő tartalék tápanyagot élik fel. Amikor a lárvák nagy része felkapaszkodott a mesterséges szubsztrátra, haladéktalanul el kell kezdeni a maradék ikrahéj és az életképtelen lárvák eltávolitását, amit vékony műanyag csővel végeznek. A bomló anyag leszívása rendkívül fontos, mivel ideális táptalaj a vízi penészgombák számára. Ha a műveletet nem végzik el, néhány napon belül vékony „penészpaplan” borítja be a medence alját. Ha a lárvák belegabalyodnak, menthetetlenül elpusztulnak. A lárvák elúszása a medencében nem egyszerre következik be. Az elúszó lárva azonnal táplálékot keres. Ha táplálékigényét rövid időn belül nem tudja kielégíteni, akkor szervezetében olyan egyirányú változások játszódnak le, amelyek megakadályozzák a későbbi táplálékfelvételt, és ez pusztulásukhoz vezet. Ezért az első elúszó példányok megjelenésekor kisebb Copepodákból és Cladocerákból álló zooplanktont kell gyűjteni és a medencébe önteni. Ezt akkor is el kell végezni, ha a lárvák nagy ré317
