Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
Fejes és termékenyítés A csuka hazai szaporítási technológiájának általában nem része az anyahalak fejést megelőző elbódítása, holott ez ennek a viszonylag nagy testű és a vízből kiemelve igen aktív és mozgékony fajnak az esetében indokolt volna. Ennek következtében számottevő a fejést követő (nem azonnal jelentkező) pusztulás, és a művelet munkaerő-igénye is nagy. Az elbódított anyahalak kezelése lényegesen egyszerűbb, a halak kevésbé törnek, és a fejést egy ember is elvégezheti. Ezért az anyahalak fejését (és indukált szaporítás esetén oltását) megelőző altatás ennél a fajnál is célszerű. A faj anatómiai sajátosságaiból adódóan az ovulált ikra lefejése hosszabb időt vesz igénybe, mint a pontyféléknél. Ennek ellenére a folyamatot erőteljesebb masszírozással nem szabad siettetni, mivel ez a hal és a lefejt ikra sérülését okozhatja. Az ikra lefejését követően kerül sor a mesterséges termékenyítésre. Ennek során kb. 500g ikrára néhány ml, több tejestől származó tejet csepegtetnek, majd az ivartermékeket „száraz” állapotban összekeverik. 100-200 ml víz hozzáadása után a tálat enyhén meg kell rázogatni, hogy a benne lévő ikratömeg fellazuljon. Ezután ujjal vagy műanyag kanállal a tál tartalmát finoman kavarják. A víz hatására az ivarsejtek aktiválódnak, és az ikrák rövid időn belül megtermékenyülnek. 1-2 perc elteltével a termékenyített ikrát vízzel néhányszor átöblítik. A következő 20-30 percben az ikra kissé megduzzad. Ezalatt a tál mozgatásával elkerülhető, hogy az enyhén ragadós ikraszemek egymáshoz tapadjanak. A termékenyítés és a duzzasztás termékenyítőoldattal (összetétele: 150 g karbamid és 70 g konyhasó 10 liter vizben) is elvégezhető. Az oldatban az ikrák mozgatás nélkül sem ragadnak össze. A duzzadás során kialakul a szik körüli tér, és az ikrahéj ellenállóbbá válik. Ekkor az ikra kitölthető a Zuger-üvegekbe. Ikrainkubáció és keltetés Az üvegeken keresztül a vízátfolyás mértékét körülbelül két napig alacsonyra állítják, mert a sejtosztódás korai szakaszaiban az ikra érzékeny a mechanikai behatásokra. Az ikra oxigénigénye ebben az időszakban viszonylag alacsony, amit a kismértékű vízátfolyás is kielégít. A gyenge vízátfolyás nem képes az ikrákat mozgásban tartani, ezért azok a keltetőüveg aljára süllyedve enyhén összeragadnak. Mivel a már duzzadt ikraszemek csak kis felületen ragadnak egymáshoz, két nap után keverőpálcával könnyen szétkavar- hatók. Ekkor a vizátfolyást erősebbre állítják, ami egyrészt biztosítja a fejlődő ikrák fokozódó oxigénigényét, másrészt megakadályozza azok ismételt összeragadását. Az ikra inkubációja vízhőmérséklettől (7-14 °C) függően 8-15 napot is igénybe vehet. Az inkubáció során a kezdetben aranysárga ikrák szine fokozatosan sötétedik. Közvetlenül kelés előtt a kavargó ikratömeg sötétszürke. A színváltozás oka a fejlődő embrió pigmentálódása. A keltetőüvegekben a terméketlen ikrák bomlásnak indulnak. Ennek első jeleként megfehérednek, és így jól megkülönböztethetők az egészséges ikráktól. A folyamat nem egyidejű, hanem az inkubáció 2. napjától folyamatos. Ezután a fehér ikraszemek száma egyre több lesz, mennyiségük sokszor meghaladja a fejlődő ikrákét. Az inkubáció első szakaszában a terméketlen, fehér ikrák együtt forognak a fejlődő ikrákkal. A bomlási folyamatok következtében azonban fajsúlyúk 315
