Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
szervezési és bértakarékossági okok miatt általában naponta egyszer, munkanapokon etetnek. Ez egy tenyészszezonban 30-40 takarmányozási nap elvesztegetését jelenti! A takarmány értékesülését javíthatjuk, és az elérhető hozamot is fokozhatjuk a napi adag többszöri etetésével, és a hét végén is folytatott takarmányozással, amit legalább az ivadék elő- és utónevelése során feltétlenül célszerű megtenni. A napi takarmányadagot az etetőkarókkal jelölt etetőhelyekre szórják ki, amelyekből korosztálytól függően hektáronként 5-7-et alakítanak ki. Motoros etető-, illetve univerzális kiosztócsónakkal, amelynek alján billenőszelepes vagy szállítócsigás megoldással juttatható ki a takarmány, alkalmazható a „sávos etetés”. A tenyészsze- zon végén a tó lecsapolóárkait és a belső halágyat „zsinórban etetve” megtisztíthatjuk a pontyokkal. 77. ábra. A napi takarmányadagokat az etetőkarókhoz osztjuk szét A tavi termelésben az önetetők használata nem terjedt el, bár létezik az áztatást és adagolást is megoldó műszaki megoldás. A tapasztalati úton meghatározott napi takarmányadagokat az aktuális halbiomassza (a becsült összes tömeg) százalékában fejezzük ki; az adag nagyságát a halak étvágyát szabályozó vízhőmérséklet függvényében növeljük vagy csökkentjük. A halak növekedését legalább kéthetente reprezentatív mintát eredményező próbahalászattal ellenőrizzük. Ennek alapján, valamint az esetleges elhullás becslésével meghatározható a hektáronkénti halmennyiség és az etetendő takarmány mennyisége. Ha az etetőhelyeken megfogott pontyivadék béltartalmát kinyomjuk, az előzőleg elfogyasztott, részben megemésztett természetes táplálék sötét színe határozottan megkülönböztethető az abraktakarmányétól. Ily módon a próbahalászat során képet kaphatunk a rendelkezésre álló természetes táplálék mennyiségéről. A takarmányfogyasztást, különösen az étvágy szerinti (ad libitum) etetés időszakában rendszeresen ellenőrizni kell. A takarmány „felnézése” takarmánykutató szákkal az etetés után 3-4 órával történik. Ha ilyenkor az etetőhelyeken nem találunk takarmányt, növeljük, ha 8-10 óra múlva is találunk el nem fogyasztott takarmányt, csökkentjük a napi adagot. Ezt a tevékenységet az egész szezon alatt nagy figyelemmel végezzük, hogy mind az alultakarmányozást, mind pedig a halak túletetését elkerüljük, és a növekedési kapacitást gazdaságosan tudjuk kihasználni. Az intenzíven telepített tavakban a nyár derekára (július-augusztus) a tógazda legjobb igyekezete ellenére is lecsökken a természetes táplálék mennyisége. Ilyen290
