Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
szemcsék kiszűrése mindenesetre valószínűsíthető. Az amurnak viszont minden korosztálya fogyaszt valamennyit a ponty takarmányából.) A természetes táplálék nemcsak nélkülözhetetlen fehérjeforrás, de vitamin-, makro- és mikroelem-, esszenciális aminosav- és zsírsavtartalma, valamint enzimjei révén is segít kielégíteni a halak élettani igényeit. Legfontosabb csoportjai a zooplankton és a bentosz vagy benton, de az élettelen szerves anyagot (bioszeszton, detritusz) ellepő baktériumok szerepe is jelentős. (A halak a beadagolt szerves trágya egy részét el is fogyasztják, annak baktériumtartalmával együtt.) A zooplankton kémiai összetétele és táplálóértéke függ az azt alkotó rendszertani csoportok arányától. Szárazanyag-tartalma 10% körül van, a szárazanyagra vonatkoztatott nyersfehérje 40-60%, a nyerszsír 5-30%, a N-mentes kivonat 12-25%, a hamutartalom 5-20% között változik. A bentosz, a fenék élővilága az idősebb, másod- és harmadnyaras pontykorosztályok táplálkozásában meghatározó jelentőségű. (Sajnos állománysűrűségéről sokkal nehezebb információt szerezni, mint a zoo- planktonéról, ezért - elegendő tudományos eredmény hiányában - a halászati szak- irodalomban sem tárgyalják fontosságának megfelelő terjedelemben). A ponty természetes táplálékának jelentős részét képviselheti a többnyire növényi eredetű bomló szerves anyag, illetve az azt ellepő baktériumtömeg, amelynek összetételéről, arányáról sem általánosságban, egy adott technológiai változatban pedig végképp nem rendelkezünk semmilyen megbízható adattal. A halastavakban használt takarmányok legfontosabb csoportját a gabonamagvak (búza, kukorica, árpa, rozs, triticale) alkotják. Energiahordozó szénhidrátokban gazdagok (60-70%), nyersfehérje-tartalmuk 10% körüli, de esszenciálisaminosav- tartalmuk hiányos. A főként a csírában található zsír mennyisége 2-3%, rosttartalmuk 1—5%-os. Foszforban gazdagok, kalciumban szegények. Általában elegendő B,_2 és E-vitamint tartalmaznak, de C- és D-vitamint nem. (A fontosabb haltakarmányok összetételére és energiatartalmára vonatkozó fontosabb adatokat a 21. táblázatban foglaltuk össze.) A gabonafélék emészthetőségét javíthatjuk az etetés előtti áztatással. Ivadék számára darált állapotban, anyahalaknak csíráztatottan is adhatjuk. Az egyik legfontosabb, leggyakrabban etetett gabonaféle a takarmánybúza, amelynek elsősorban csekély lizin- és metionintartalma érdemel említést, valamint az, hogy jelentős telített zsírsav-tartalma miatt nehezítheti a zsirmobilizációt a teleltetés során. A kukorica szintén fontos, keményítőben, telítetlen zsírsavakban és karotinban gazdag haltakarmány. Darája gyorsan avasodik, szakszerű tárolására nagy gondot kell fordítani, mert nedvesen könnyen penészedik. A silózott szemeskukorica etetésével a tárolásból eredő minőségromlás megelőzhető lenne, alkalmazása azonban nem terjedt el a haltenyésztésben. Az őszi árpa az elterjedten alkalmazott pontytakarmányok közé tartozik, rosttartalma viszonylag magas A rozsot anyarozs-fertőzöttség esetén szemesen etessük, a frissen aratott rozs étrendi hatása kedvezőtlen. A tritikale egyre inkább elterjedőben van, táplálóértéke az árpáéhoz hasonló, anyarozs-fertőződésre szintén hajlamos. A zabot általában nem etetik pontyokkal, darája azonban az anyahalak kiegészítő takarmányozására kiválóan alkalmas. A kölest hazánkban halakkal általában nem etetik, másutt - például Izraelben - viszont a kiegészítő (nem komplett) haltápok fontos alapanyaga. 288
