Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
Ha a termelési szerkezet egyoldalú, például csak pontyot telepítünk a tóba, a megújuló életközösségek kihasználása is egyoldalú: elsősorban a zooplanktont és a tófenéken élő férgeket, rovarlárvákat válogatják ki a halak. A fogyasztó nélkül maradt algaplankton állománya ennek következtében egyre növekszik, szélsőséges esetben a szezon előrehaladtával, augusztus közepétől a viz bezöldülése, vízvirágzás, az algaállomány túlszaporodása következhet be. Az algák nappal oxigént termelnek, éjszaka azonban maguk is oxigént fogyasztanak. Ezért a vízvirágzásos tavak napi oxigénszintjének ingadozása igen nagy lehet, szélsőséges esetekben a nappali igen magas értékek mellett az oxigénminimum hajnalra a halakra nézve a kritikus érték alá is csökkenhet. Ilyenkor oxigénhiány miatti halpusztulás következik be. A vízvirágzás veszélyeit csökkenti a növényevő halak tevékenysége: a busák, algaszűrő táplálkozásuk eredményeként, kiszűrik a vízvirágzást okozó algák egy részét, ezért a fogyasztók és a termelők közötti egyensúly stabilabbá válik. Az előbbiekben vázolt, esetenként kedvezőtlen irányú folyamatokat a nyár végi indokolatlan és eltúlzott trágyázás felgyorsíthatja. Az eltúlzott szervestrágyázás másik káros következménye lehet, hogy főként azoknál a tavaknál, ahol erre a talajadottságok is kedvezőek, a leülepedő, oxigéntől elzárt szerves iszapban rothadási folyamatok játszódnak le, időváltozások esetén metán, ammónia, kénhidrogén szabadulhat fel. Ezek a gázok mérgezést okoznak és halpusztulást idézhetnek elő. Az intenzíven népesített, nagy termést ígérő halastavakon ezekre a kockázatos helyzetekre is fel kell készülni (lásd 2.5. fejezet). A trágyázás hatékonyságát végső soron a zooplankton gyarapodásán tudjuk a legegyszerűbben lemérni. A tóvízből a tó átlója mentén több helyről összesen 100 literes mintát merítünk, majd azt 120 pm-os planktonhálón átszűrjük. A szűrletet kalibrált kémcsőbe öntjük, majd egy csepp formaiint adunk hozzá. A formalin elpusztítja az élőlényeket. A szüredéket ezután egy óráig ülepedni hagyjuk, majd leolvassuk az ülepített minta térfogatát. Ha ez néhány ml-t tesz ki, a planktonállomány megfelelő a halak fogadására. A planktonvizsgálatokkal nemcsak az előkészítő, hanem a fenntartó trágyázás hatását is le tudjuk mérni. A folyamatos planktonminták mennyiségi viszonyának alakulásából nyomon követhetjük a planktonállomány szezonközi változásának irányát és a csökkenés mértékét. Kritikus határnak tekinthetjük a 100 liter tóvízre eső 0,5 ml planktonmennyiséget. Amikor a planktonállomány ilyen alacsony szintre süllyedt, a zooplankton már nem képes regenerálódni, szaporodásával nem képes a halak kifalási tevékenységét pótolni. Ebben a helyzetben a szükséges fehérjét már külső forrásból (pl. pillangósok darája) kell biztosítani (lásd a 2.4.6. fejezet is). Ilyen alacsony planktonszint mellett a trágyázásnak nincsen mérhető hatása, csak az oxigénhiányos állapot kialakulásának esélyeit növeli, ezért a trágyázás minden formáját célszerű beszüntetni. 2.4.6.5. Különleges szervestrágyázási eljárások A halastavak szervestrágyázása kapcsán, mint különleges esetekről, szólnunk kell azokról az eljárásokról is, amikor a halat más haszonállatfajokkal együtt tenyésztjük, és azok trágyáját használjuk fel a halastó vizének tápanyagpótlására. E célra leginkább a vízi szárnyasok, mindenekelőtt a kacsa jöhet számításba. 267
