Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
tófenékre lehetőségünk van szerves trágyát teríteni, ez olcsóbb, mint a már felárasztott tóban a trágyát széthordani. A száraz tófenékre kihordott trágya hatóanyaga (N- tartalom) viszont abban az esetben csökkenhet, ha a kihordás után nem közvetlenül történik az árasztás. A műtrágyák közül a nitrogéntartalmúak akkor tudják a legjobban kifejteni hatásukat, ha az árasztáskor azokat az árasztóvízbe beoldjuk. A szuperfoszfát rosszul oldódik, ezért gondoskodnunk kell arról, hogy ezt a műtrágyát a tó egész felületére csónakból, lehetőleg egyenletesen terítsük szét. A szárazon állás időszakában beadott mész nemcsak fertőtleníti a tófeneket, hanem az árasztás során egy része be is oldódik a vízbe, és ott az előzőekben már tárgyalt előnyös hatását kifejti. Erre a hatásra annyira szükség van a biztonságos termelés érdekében, hogy ha nincs lehetőségünk a tavak szárazra állítására és a tófenék ilyenkor elvégezhető meszezésére, a meszet az árasztást követően kell a vízbe beadagolni. A kora tavaszi, nagy adagú trágyázást előkészítő trágyázásnak nevezzük. Az előkészítő trágyaadagok (mind a szerves, mind a műtrágyák esetében) lényegesen nagyobbak, mint a szezon folyamán adagolható, úgynevezett fenntartó trágyaadagok. A túladagolás veszélyeit a már említett hűvösebb vízhőmérséklet és az ebből származó lassúbb biológiai folyamatok csökkentik, másrészt a legtöbb esetben ebben az időben hal még nincs kihelyezve a tóba, tehát még a túltrágyázással sem okozhatunk kárt. Ha arra kényszerülünk, hogy a halállományokat már ősszel kihelyezzük a tavakba (pl. egyes völgyzáró gátas gazdaságokban a szűkös vízellátás és teleltetési nehézségek miatt), akkor az előkészítő trágyázás helyett tavaszi trágyázásról beszélünk. Ennek adagjai mindig kisebbek, mint a hal nélküli tavak esetében alkalmazott mennyiségek, és a meszezéssel is óvatosabban kell bánnunk, mert a pH-t veszélyes mértékben megemelheti. A trágyázás célja folyamatosan megteremteni a tóban élő alacsonyabb rendű növényi és állati szervezeteknek azt a környezetet, amelyben azok hatékonyan szaporodnak. Ezzel biztosítani lehet a tóban nevelt halak számára a nélkülözhetetlen természetes táplálékot, a legolcsóbb fehérjeforrást. A halastavak vizének optimális szintű tápanyagellátása a halhústermelés leggazdaságosabb módja. A szerves trágyázáshoz legelterjedtebben a nagy mennyiségben képződő és olcsó sertéstrágyát használják. Nagyon hatékony a baromfi- és a marhatrágya is. Kisebb je264 73. ábra. A hígtrágyával végzett trágyázás hatása gyorsan jelentkezik, gyakran és kis adagokban végezhető, ezért nagyon hatékony
