Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
vényirtással, illetve iszapboronálással ez ellen, könnyen tönkreteheti az ivadéknevelés eredményét. A fenti kérdést az egyfázisú ivadéknevelési módszernél is érintjük. Sikeres tavi ívatás esetén az 1-2 ikrás hal hektáronként elégséges utódot produkál az eredményes ivadéknevelés számára. A tavi ívatás esetén gyakorta nem annyira az ivadék hiánya, sokkal inkább a túl sok ivadék okozhat gondot a nevelés során. A területegységre jutó túl sok ivadék ugyanis hamar feléli a tó természetes táplálékát, az nem képes folyamatosan megújulni. Az ivadék ilyenkor hamar rákényszerül az egyoldalú keményítőtartalmú abrak takarmányra, amelyet önmagában rosszul hasznosít, ezért gyengén növekszik, majd később különböző táplálék eredetű betegségek fejlődnek ki bennük (bélgyulladás, máj- zsírosodás, egysejtű paraziták stb.). Ezek megelőzésére a túlnépesedő ivadékállományt nagy vízi halászattal célszerű ritkítani. Meglehetősen nagy gyakorlat és jó érzék kell ahhoz, hogy ilyen esetben optimális mennyiséget hagyjunk a tóban; rendszerint vagy túl sok marad vagy túlhalásszuk az állományt. Takarmányra szoktatva ugyanis néhány nap alatt csaknem a teljes állomány ki lehet fogni a tó vizének leeresztése nélkül is. A másik gyakran előforduló véglet az ivatás során az ivadéknevelő tó alulnépese- dése. Ha az ívás idején kedvezőtlen időjárás volt (hűvös, szeles idő) és a szülők kevés és rosszul megtermékenyült ikrát raktak vagy a sok Copepoda, illetve rovarlárva, esetleg szeméthal túlságosan megritkította az ikrákat, illetve lárvákat, könnyen előfordulhat, hogy a tavunk alulnépesitett marad, az egynyaras ivadék termés kilátásai gyengék lesznek. Ez esetben alapos mérlegelés után célszerű más tavakból lehetőleg hasonló méretű ivadékot behelyezni (néhány grammos testtömeg elérésekor). Ez az ivadék akár vásárlásból is származhat, ha magunknak nincs azonos korú állományfö- löslegünk. A behelyezés előtt alapos próbahalászattal meg kell győződnünk arról, 256 71. ábra. A ragadozó rovarlárvák és nagyobb rákok az ivadékállományban sok veszteséget okoznak
