Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
Mai ismereteink szerint az ivadék táplálkozásának kezdete idején a fejletlen emésztőszervek csak az élő szervezetekből származó vegyületekből képesek fedezni az ivadék szervezete számára szükséges sokféle tápanyagot. A táplálékállatok saját emésztőenzimjeinek is nagy szerepe van az első napok tápanyagfelvételében, ugyanis a kishal saját enzimtermelő szervei, pl. a mája még igen fejletlen és nem termel saját enzimeket. Később, szerveinek tökéletesedésével az ivadék már vegyesen táplálkozik, a természetes táplálék mellett hasznosítani képes a jó minőségű és megfelelő szemcseméretű lisztszerű abraktakarmányt is. Az okszerű abraktakarmányozás során a haltenyésztő az első időben nem kizárólag abraktakarmányok lisztjeivel eteti halait, mert az számukra még nehezen emészthető. Ebben a korban sokkal hasznosabb, ha állati eredetű fehérjéket és magas fehérjetartalmú szójalisztet is tartalmazó tápkeverékkel etetünk. Az etetést a kihelyezés napján el kell kezdeni, jóllehet tudjuk, hogy ekkor még nem eszi a mesterséges tápot az ivadék. A beadott takarmány azonban nem vész kárba, mert a finom szemcséket a zooplankton-szervezetek is elfogyasztják, tehát kezdetben a planktont etetjük. Egyidejűleg azonban a hal is fokozatosan hozzászokik az ízanyagokhoz, és szinte észrevétlenül szoktatható rá a kiegészítő takarmányra. 69. ábra. Az előnevelés fázisában a különböző méretű planktonállományt többszöri planktonoltással állítjuk elő Az előnevelés előrehaladtával a mesterséges takarmány egyre nagyobb jelentőségű lesz, a szakasz végére pedig a hal csaknem kizárólag a takarmányon él. Ezért nem közömbös a takarmány minősége és összetétele. Célszerű az abraktakarmány lisztek mellett kb. fele arányban állati eredetű hal-, vér- vagy húsliszttel is etetni. A takarmányozás többféle módon történhet (a vízfelszínre vagy vízben oldva és belocsolva). Leginkább elfogadott, hogy az első néhány napon a vízben feloldott és belocsolt táplálék jobb hatásfokú, később viszont a nagyobb ivadék a víz felszínére szórt tápot is megtalálja. Az előnevelés 3-4 hetére a halak hatalmas arányú növekedése következményeként a tóban a környezeti viszonyok kedvezőtlenné válnak, minden természetes táplálék elfogy. Ekkor a nevelést be kell fejezni, a megtermelt ivadékot pedig le kell halászni. A nagyobb méretű előnevelő tavakban a 3-4 hét után először ritkító halászatot tartanak. Ilyenkor a hal még kicsi, tömege alig éri el a 0,5 g-ot. A szoktató, csalogató 253