Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
két is lead környezetébe, amelyet szintén a megnövelt vízátfolyás távolít el. A kelés idejére a kiindulási vízmennyiség többszörösét kell átereszteni az üvegeken (1-1,5 litert percenként). A vízátfolyás folyamatos szabályozásán kívül az ikra egyéb gondozást is igényel. A megtermékenyítés során nem minden ikraszem termékenyül meg, habár a pontynál a tálban végzett termékenyítés gyakran több mint 90%-os (természetes íváskor a megtermékenyülés rendszerint sokkal kedvezőtlenebb, leggyakrabban 40-50%). A terméketlen ikraszemeken a különféle vízi penészgombák igen gyorsan elszaporodnak, ezért az ikrát gombaölőszerekkel kell kezelni. Erre a célra a legjobb és a legelterjedtebb a malachitzöld. Ez a vegyszer 1:200 000-es hígításban (5 perces kezelés) is hatásos (élénk kék színű oldat). A kikelés közeledtével az embriók (amelyeknek a szeme ilyenkor már feketén iri- zál) egyre többet forognak az ikrában. A kikelést ez a belső mechanikai koptatás és egy kelési enzim termelődése és működése együttesen okozza. A vízátfolyás csökkentésével (oxigénhiánnyal) siettetni lehet a kikelési folyamatot. Ezzel a lehetőséggel azonban csak akkor szabad élni, amikor a kikelés már egyébként is elkezdődött. A kelésben levő ikratételt a keltetőüveg szelepének elzárása után vékony gumicső- vön keresztül nagy felületű, lapos műanyag edényekbe átszivjuk. A tálakban az ikra a kikelt lárvákkal vegyesen több rétegben helyezkedik el. Néhány perc alatt az oxigénhiány miatti fokozott mozgás és a felszabaduló kelési enzim (ami ilyenkor már kívülről is hat) felszakítja az ikrahéjakat, és a még kikeletlen ikrákból is kibúvik a lárva. A lárvák gondozása A frissen kikelt lárvákat, amelyek még alig tudnak úszni, a tálakból áthelyezik a lárvatartó edényekbe. Egy 200 literes tartóba félmillió (5 db Zuger-üvegből származó) lárvát tehetünk. Itt a lárvák többsége felkapaszkodik az edény felületére, valamint a szitaszövet szűrőre, míg másokat az alulról beáramló víz állandó mozgásban tart. A lárvatartás időszakában a gondozás elsősorban a vízátfolyás szabályozásából és a szűrőfelület óvatos tisztításából áll. A 20-24 °C-os vízhőmérsékleten 3-4 nap múlva a lárvák levegővel töltik fel úszóhólyagjukat, és képessé válnak a vízszintes úszásra. Egyidejűleg emésztőcsatornájuk alkalmassá válik a külső eredetű táplálék befogadására és emésztésére. Ez az időpont jelenti a keltetőházi folyamat végét, mert a táplálkozó lárva továbbnevelésének nagyüzemi technológiáját csak tavi továbbnevelésre dolgozták ki. 66. ábra. A lárvatartó plasztikkonténerek szűrőfeliiletét kézzel tisztogatjuk 248
