Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
kerülnek az ikrások és a tejesek. Egyetlen, az ikrások közé került tejes hal is egész állományok vadívását okozhatja. Az ivarokat a hal teltsége, az ivarnyílás alakja alapján lehet elkülöníteni. A tejesek ivarnyilásában határozott nyomásra sűrű fehér tej jelenik meg. Az ivarválasztás során a bizonytalan ivarú, kétes példányokat mindig a tejesek közé kell helyezni. Próbaszaporítás Ha a vízhőmérséklet 18 °C fölé emelkedik, tervezni lehet a szaporítás megkezdését. Elsőként a kisebb méretű, legérettebb, legpuhább hasú ikrásokból célszerű néhányat a keltetőbe szállítani és próbaszaporítást végezni. 61. ábra. A pontynál az ivari különbség az ivarnyílás különbözőségében is megnyilvánul A szaporításra érett anyahalak a lehalászás, a válogatás és a szállítás során rendkívül gondos bánásmódot kívánnak. A terjedelmes nagyságú petefészek egy vékony, vérerekkel borított kötőszöveti hártyával van körülvéve, amely igen érzékeny, sza- kadékony. A durva bánásmód következtében vagy a hal leejtése után olyan sérülések keletkezhetnek, amelyektől az anyahal napok múlva elpusztul, de még kisebb sérüléseknek is az lehet az eredménye, hogy a hal nem reagál a hormonkezelésre. Az anyahalak szállítása és mérése A telelőből a keltetőig - bármennyire rövid is a távolság - a halakat vízben kell szállítani. A kézi szállítás eszköze a ponyvából vagy műbőrből készült kétrekeszes sarog- lya. A saroglyába vizet öntve, az anyahalakat kettesével, közvetlenül a kiválasztás után a keltetőbe szállítjuk. Kevesebb fizikai erőt kíván, ha járműre (gépkocsira vagy traktorra) helyezett tartályba gyűjtjük a szaporításra szánt halakat. Az oxigénporlasztóval fölszerelt tartályban a halak hosszabb idő alatt sem károsodnak, és egyszerre 20-30 darabot is szállíthatunk rövidebb távolságra. 243
