Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.4 Orbán László: Molekuláris eljárások alkalmazása a haltenyésztésben
A származásellenőrzésre és a „legjobb családok szelekciójára” legalkalmasabb DNS markerek megint csak a mikroszatellitek, magasfokú polimorfizmusuk, hetero- zigozitásuk és kodomináns öröklésmenetük miatt. Hazánkban halakon molekuláris módszerekkel még nem végeztek szelekciós kísérleteket, ennek oka elsősorban a molekuláris eljárások költségességében keresendő. Ugyanakkor van néhány olyan alkalmazás, mely már rövid távon hasznos lehetne. A szülő-utód kapcsolatok azonosításának molekuláris módszere hatékonyabbá tehetné például a pontyfajták minősítésének jelenlegi módszerét. Ma a különböző gazdaságok által minősítésre beküldött szülőpárok utódait az első nevelési szakaszban hasonló méretű, elkülönített tavakban vagy egy adott tó leválasztott részeiben nevelik, majd összehasonlítják kvantitatív jellemzőiket. A tavakban uralkodó viszonyok (táplálék mennyisége, állománysűrűség, paraziták, vízminőség, stb.) eltérhetnek, mely befolyásolhatja az összehasonlítás eredményét. Néhány jól kiválasztott mikroszatellit marker segítségével megoldható lenne, hogy 2-3 tájfajtához tartozó utódokat összekeverve, teljesen azonos körülmények között neveljék, majd molekuláris módszerrel a szülőkhöz rendeljék. így a környezeti hatás minimálisra csökkenne. 1.4.4.5. Genommanipulációs és hormonkezcléses kísérletek sikerességének ellenőrzése Több évtizede ismert tény, hogy halaknál az egyik szülői genom kizárásával, és a másik szülőből származó kromoszómakészlet megduplázásával életképes, sőt szaporodásra képes egyedek24 hozhatók létre. Az eljárás meglehetősen empirikus, előkísérletek hosszú sorára van szükség azon körülmények beállításához, melyeknél a csak az egyik szülő kromoszómáit tartalmazó egyedek aránya a legmagasabb. A nem kívánt szülői kromoszómakészletet is tartalmazó egyedek kiszűrésére a közelmúltig olyan fenotípu- sos, esetleg fehérjemarkereket alkalmaztak, melyek segítségével a kezelésen „átcsúszó” életképes ivarsejtekből született egyedek könnyen kiválaszthatóak voltak. (Gynogenezis esetén az apát, míg androgenezisnél az anyát úgy választották meg, hogy a testszínét, pikkelyezettségét meghatározó allélek dominánsak legyenek a másik szülő megfelelő alléljeivei szemben.) A problémát sok esetben az jelentette, hogy ezek a fenotípusos markerek csak az egyedfejlődés későbbi fázisaiban voltak kimutathatóak. A DNS markerek megjelenése kiterjesztette az erre célra felhasználható eszközök arzenálját, és drasztikusan lecsökkentette az ellenőrzés megkezdéséig eltelt időtartamot is. Segítségükkel akár néhány napos egyedek is analizálhatók, a gyno- vagy androgenetikus egyedek aránya könnyen megállapítható. Mindössze néhány olyan markerre van szükség, melyek segítségével az apából és anyából származó kromoszómákat tartalmazó genomok elkülöníthetők25. Erre a célra a genomot egyszerre több ponton vizsgáló eljárások, mint pl. az AFLP, a RAPD vagy éppen a DNS ujjle24 Az anyai kromoszómakészlet továbbvitelénél gynogenetikus, míg az apai esetében androgenetikus egyedekről beszélünk. 25 Az ilyen DNS markerek hormonkezeléses kísérletek (pl. honnonális ivarátfordítás) sikerességének ellenőrzésére is használhatók. 163
