Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.4 Orbán László: Molekuláris eljárások alkalmazása a haltenyésztésben
genomiális DNS minta I genomiális DNS szakaszok ’ enzimmel hasítva „B” enzimmel hasítva . / " [—! _________ __________________________ ' V adaptor ____________________________1_________________________1 1 I-1 ■-J' 1 1 I—1 ■=1 1 ___T 1____i—1 f F r-« 1-__T G \ . v . primer 1 X* ^=r—i 30. ábra. Az AFLP reakció elve A genomot két különböző restrikciós enzimmel feldarabolják, így olyan DNS fragmentek keletkeznek, melyeknek A, illetve B restrikciós enzim által kihasított szekvenciákban végződnek, de a közöttük levő szekvenciák különbözőek. A végekhez egy-egy speciális „adaptor” szakaszt „ragasztanak” (ligálás), amelyek így elegendő hosszúvá válnak ahhoz, hogy sokszorosítás kiindulásaként használható prímért tervezhessenek rájuk. Az AFLP primerek jellegzetessége, hogy ún. horgonyzott primerek, azaz nem csak az adaptert és a restrikciós enzim teljes felismerőhelyét fedik le, hanem 1-2-3 bázis hosszúságban belenyúlnak az ismeretlen genomdarabba. A horgony hossza meghatározza azon genomikus fragmentek hányadát, melyekről sokszorozás történhet: egy bázispár esetén átlagban a fragmentek 1/16-odáról, kettő esetén 1/256-odáról, míg három esetén 1/1024-edéről képződik másolat, így a minta komplexitása drasztikusan csökkenthető 1.4.4. A DNS markerek felhasználási lehetőségei a haltenyésztésben és halbiológiában Noha a halak a gerincesek legnépesebb osztályát alkotják, az édesvízi haltenyésztésben hasznosított halfajok száma meglehetősen alacsony, legfeljebb néhány százra tehető. Ezen fajok közül több tucat esetében (főként a lazacféléknél és pontyféléknél) a klasszikus alapokon és több évtized gyakorlatán nyugvó tenyésztési technológia na158