Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
dukálni, azonban az egyedek elég érzékenyek (genetikailag túlterheltek), nagy hányaduk már az első életév folyamán elpusztul. A fertilis tetraploidok nagy értéke, hogy továbbszaporításukkal fent lehet tartani a poliploid (tetraploid) szülőállományt és diploidokkal történő egyszerű szaporítás után nagy mennyiségű triploid hal nyerhető. A tetraploid egyedek további jelentősége, hogy ivarsejtjeik diploidok, vagyis az embrió kialakításához szükséges teljes genetikai anyagot hordozzák. Szivárványos pisztrángnál tetraploid hímeket diploid nőstényekkel keresztezve maximálisan 40%-os termékenyülést értek el. Ennek oka, hogy a diploid spermium nagyobb a haploidnál, és a mikropylén nehezebben képes áthatolni. A fertilis tetraploid nőstények felhasználásában tehát nagyobb lehetőségek rejlenek. 1.3.9. Egyedek, populációk jellemzési, azonosítási lehetőségei 1.3.9.1. Fenotípusos értékelés Vizuális értékelés Ebbe a kategóriába tartoznak az olyan, vizuálisan érzékelhető jellegek, amelyek nem számszerűsíthetők, tehát komoly gyakorlati tapasztalatot igényelnek, mint például a pontytípusok (nyurga- és tőponty) elkülönítésénél a fej és a hátvonal találkozási pontjának törése. Az etológiái megfigyelések a szakember számára kiváló eszközök lehetnek az egyes állományok azonosítása során. Például szolgálhatnak az eltérő szaporodásbiológiai magatartásformák. Woynarovich megfigyelése alapján a Balatonban a tavaszi ívás időszakában elsőként a vadponty hímek foglalják el az ivóhelyeket. Morfológiai jellegek A morfológiai jellegek alapján történő elkülönités általánosan használt módszer az egyedek, illetve az állományok jellemzésére. Összehasonlítási alapként a mért paraméterekből számított indexszámokat használjuk. A morfometriai összehasonlítás (indexértékek) különböző arányokat mutat attól függően, hogy az adott tulajdonság megnyilvánulása mennyire függ a környezeti tényezőktől. Sorrendben a fej-, profil-, szélességindex-értékek mutatják a környezettől való függőség erősödését. Míg a fejindex közel intermedier jellegű, addig a szélességindex értéke szinte teljesen az anyai fajra, a pontyra jellemző értéket képvisel. A ponty példáján bemutatva a sodrófa- vagy nyurgaponty teste nyújtott, hengeres, így a profilindex értéke (a standard testhossz és a hátmagasság hányadosa): 3,5-4,5. Ezzel szemben a másik ökotípus, a zö- mökebb, magasabb hátú tőponty profilindex-értéke: 2,8-3,5. Merisztikus adatok A közepesen vagy kiválóan öröklődő (h2 = 0,45-0,7) és számszerűsíthető morfológiai bélyegeket, és a merisztikus paramétereket gyakran használják állományok, fajták, fajok pontosabb azonosításakor. A leggyakrabban használt ilyen jellegek az 135
