Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
nyilvántartás szempontjából nem biztos, hogy az alacsony hatásfokú, extenzív körülmények között kifizetődőek lennének. A komoly árbevételt produkáló, intenzív rendszerekben pl. az amerikai harcsa tartásánál viszont széleskörűen alkalmazzák. 1.3.7. Tenyésztési eljárások 1.3.7.1. A homozigozitás növelésére irányuló eljárások (beltenyésztés) Az azonos eredetű állományok egyedeinek párosítása (fajtatiszta tenyésztés) beltenyésztéshez vezet. A beltenyésztés egyszerűen a genetikailag hasonló egyedek egymás közötti párosítása. Nem több, nem kevesebb. Lehet jól, eredményesen és lehet rosszul, komoly veszteségeket okozva alkalmazni. A beltenyésztésre általánosan jellemző, hogy a homozigozitás szintjét, vagyis a géneken belüli allélok uniformitását emeli. A halak körében végezhető magas szelekciós intenzitás együttjár a homozigozitás hirtelen megnövekedésével. Ennek ellenére viszonylag kevés irodalmi forrás számol be a halakon jelentkező beltenyésztettségi leromlás eseteiről. Ez a néhány forrás viszont hasonló trend érvényesülését mutatta ki. A beltenyésztési leromlás elsőként a szaporodásbiológiai tulajdonságokban (pl. fertilitás, kelő ivadékok aránya) jelentkezik, majd fokozódása esetén a termelés csökkenésével számolhatunk. A 8. táblázat a különböző beltenyésztettségi szintnél kapott terméscsökkenéseket mutatja be az atlanti lazac (Salmo salar) példáján. A kevert populációk eredményeit ösz- szehasonlításképpen 100%-nak vesszük, az adatok az ettől való eltérést jelzik, százalékos megoszlásban. 8. táblázat. Az atlanti lazac különböző beltenyésztettségi szinteknél mért termeléscsökkenése Tulajdonságok Beltenyésztettségi együttható (F-érték) 0,25 0,50 77 napos testtömeg-16,7-29,0 150 napos testtömeg-11,6-21,7 1 éves testtömeg-23,3-22,8 2 éves testtömeg-26,2-33,7 A táblázat hatásosan érzékelteti, hogy a több generációra számolt beltenyésztettségi együttható kétszeres növekedése (0,25-ről 0,50-re) nem jelenti a termeléskülönbség kétszeres csökkenését. Ennek egyik oka az lehet, hogy a beltenyésztettségi leromlás sokszor embrió- és ivadékkorban jelentkezhet és komoly pusztulással járhat. Már a relatívan alacsony beltenyésztettség ellenére is (pl. F = 0,25, féltestvér-féltestvér párosítás) megjelennek a kedvezőtlen hatások. A termeléscsökkenés természetesen függ a kiindulási állomány genetikai variabilitástól. Az adatok ismerete viszont arra figyelmeztet, hogy a halak genetikai rendszerének tűrőképessége is véges. McKay és munkatársai pisztrángokat vizsgálva megállapították, hogy ha egy genetikailag variábilis állományt hét nemzedéken keresztül testvér-testvér párosítással tenyésztenek, 120
