Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
Grafikus tervezési módszer
Az öntözőhálózat optimális csőátmérőjének meghatározása E széles körben elterjedt módszert Jobling 1972-ben dolgozta ki. Fő célja a méretezés meggyorsítása volt. Tervezési módszerét elsősorban a szárnyvezeték optimális átmérőjének egyszerű meghatározására dolgozta ki. Ezzel a módszerrel a méretezést tájékozódó jelleggel a mellék- és fővezetékre is elvégezhetjük. A szárnyvezeték optimális átmérőjének meghatározása A szárnyvezetékben szállítandó vízhozamot fajlagos vízhozamnak (QF) nevezzük. (Az angol megfelelője a Specific Discharge Rate, és a kezdőbetűk után alkalmazói az SDR rövidítést használják. Ez alapján vezettük be a QF jelölést.) Ennek értékét úgy kapjuk meg, hogy az alkalmazandó csöpögtető vízhozamát elosztjuk a csöpög- tetők közötti távolsággal. Ha a szárnyvezetéken egy fa vízellátására két vagy több csöpögtetőtestet alkalmazunk, akkor a csöpögte- tőnkénti vízhozam értékét össze kell adni, és a csöpögtetők közötti távolságként a fák közötti távolságot kell figyelembe venni: a csöpögtetőtest vagy a csöpögtetőcsoport vízhozama a csöpögtetők vagy a csöpögtetőcsoport közötti távolság vagy a szárnyvezeték teljes vízhozama a szárnyvezeték teljes hossza Az QF nem tükrözi pontosan a csőben lejátszódó hidraulikai folyamatot, de a gyakorlati tervezés számára megfelelő pontosságú. Az alkalmazott QF alapgondolata az, hogy jellemezze a vízszállítást olyan esetben, amikor a vízmennyiség egyenletesen csökken a vezeték mentén. A csöpögtető öntözés szárnyvezetékeinek méretezésekor a cél az, hogy a rajtuk levő vízadagoló elemeknél azonos nyomást biztosítsunk, ill. ne legyen ±5%-nál nagyobb eltérés. A szárny- és mellékvezetéket a 67. ábrán látható méretezési görbék felhasználásával a következők szerint kell tervezni. 149
