Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
A csőhálózat tervezésének általános kérdései
A csőhálózat tervezésének általános kérdései A csöpögtető öntözőberendezés vezetékeit mindig a legjobb hidraulikai helyzetnek megfelelően kell elhelyezni. Ez azonban függ attól is, hogy már meglevő vagy új ültetvényben kell-e kialakítani a csőhálózatot. A csöpögtető öntözéssel a növény gyökérzetének meghatározott részéhez juttatjuk a vizet, ezért a szárnyvezetéket mindig az ültetvény sorirányában kell elhelyezni. Hogy a szárnyvezetéket a földre fektessék-e, vagy függesszék fel, a vízadagoló elem és a növényfajta ismeretében esetenként kell meghatározni. A meglevő ültetvényekben a szárnyvezeték iránya eleve meghatározott, mivel a sorok már adottak. Új ültetvény tervezésekor figyelembe vehetjük a csőhálózat optimális hidraulikai elhelyezéséből adódó igényeket is. A kis átmérőjű szárnyvezetékek aránylag kis vízmennyiséget szállítanak, ezért kicsi a súrlódási veszteségük is. Ebből következik, hogy a sík, ill. a kis lejtésű szárnyvezeték-elhelyezés a legmegfelelőbb. A csőhálózatot úgy kell kialakítani, hogy a szárnyvezeték vége ne helyezkedjen el magasabban, mint a mellékvezetékhez csatlakozó eleje. A szárnyvezeték hosszát az ültetvény sorhosszúsága, a szárnyvezeték mentén előálló nyomásveszteség határozza meg. Gyakorlati tapasztalatok szerint sík területen 100—300 méter, lejtős területen a lejtőn lefelé 100—400 méter szárnyvezetékhosszak kialakítása adhat jó eredményt. A mellék- és fővezeték elhelyezése az egy egységben öntözendő terület nagyságától és a vízkivétel helyétől is függ. 113
