Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
Őszibarack-ültetvények csöpögtető öntözése
A szőlő vízfogyasztása Füri J. vizsgálatai alapján a szőlő összes vízfelhasználása négy időszakra bontható: rügyfakadástól virágzásig 7%, virágzástól zsendülésig 42%, zsendüléstől szüretig 32%, szürettől lombhullásig 19%. A százalékos arányok az időjárás és a fajta függvényében módosulhatnak. A vízfogyasztás maximuma az intenzív bogyónövekedés időszakában van, de ez általában egybeesik a fiziológiailag aktív és nagy lombfelület kialakulásával. A vízfogyasztás alakulását a vegetáció folyamán FüriJ. és Kozma F. vizsgálta, s megfigyelésük szerint 453 mm volt az evapotranszspi- ráció 5 fajta és három év átlagában. Csáky A. szerint a szőlőültetvény vízfogyasztásának napi átlagértéke (ET-je) 3—5 mm, tehát az almáéhoz hasonló. A napi maximális értéket Vk 90%-os talaj- nedvesség mellett mérte, mely 7,55 mm/nap volt. A szőlő vízhiányának tünetei a következők. Rügyfakadáskor alva marad a rügyek egy része. Virágzás után hiányos lesz a kötődés. Az intenzív bogyónövekedés idején kicsi marad a bogyó, kevesebb lesz a cukortartalma. A szüret utáni harmonikus vízellátás pedig jobb tápanyag-felhalmozódást eredményez, és télállóbbak lesznek a rügyek. A szőlő május—júniusban a legérzékenyebb a szárazságra. A szőlő öntözésének rendje Az almához hasonlóan a szőlő esetében is megállapították a kutatók, hogy a vegetáció bármely időszakában fellépő vízhiány, ha más-más formában is, de csökkenti a termés mennyiségét. Az öntözés elsődleges célja az, hogy különösen a kritikus időszakokban gondoskodjunk a talaj azon nedvességértékéről, melyből a növények a szükséges vizet zavartalanul fel tudják venni. 106
