Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE
tésre kerülő fenékleüritő műtárgy, illetve többfeladatu műtárgyak esetében az üzemi alagút és a gát csatlakozó felületei. Ezen a helyen a műtárgy süllyedés számításakor általában nem helyes csak a műtárgy önsúlyából származó feszültségből kiindulni. Ugyanis az alapozási síkig kiér melt földanyag előterheléséből számítható feszültség rendszerint nagyobb, mint a műtárgy alagút részének önsúlyából és hasznos terhéből adódó feszültség. Mivel a gát önsúlyának és egyéb terheinek hatására keletkező feszültség a műtárgy alatti réteg összenyomódására is kihat, a mü- tárgysüllyedést a gáttest alatt kialakuló süllyedés alapulvételével lehet figyelembe venni. Amennyiben a műtárgyat gyakorlatilag összenyomhatatlan rétegre alapozzák a süllyedés meghatározásának nincs jelentősége. Megemlítem, hogy a gáttest süllyedésének tetemes része az építés alatt lezajlik, s az építés utáni süllyedés rendszerint már a másodlagos konszolidációs szakaszra esik. Gyakorlatban szerzett tapasztalatok szerint az elméletileg számított süllyedésnek csak egy része - mintegy 50-75%-a - következik be. Az üzemi műtárgyat vékonyabb (néhány m) völgyfenéki üledék esetén az alapkőzetre alapozzák, igy a műtárgy tulemelése elmaradhat. Olyankor azonban, amikor az alapkőzet elérése gazdaságosság, vagy műszaki szempontok miatt nem indokolt a műtárgy süllyedés-számítását el kell végezni. Ezzel kapcsolatban több megjegyzést teszünk. Olyan többfeladatu műtárgyaknál, ahol az árvíz lebocsátása bukóval vagy szifonnal valósítható meg, különös gonddal kell meghatározni a süly- lyedést. Nyilvánvaló, hogy ha a várható süllyedést figyelembe véve a számított értéknek megfelelően emeljük túl a bukó koronaszintjét és a valóságban kisebb süllyedés következik be a gát biztonságának, stb. rovására magasabb duzzasztási szint alakul ki. Amikor a számítotthoz képest nagyobb süllyedést szenved a műtárgy, akkor viszont kevesebb vizet tározunk, ami gazdaságtalan, esetleg az igények kielégítésében is zavarokat okoz. A megoldás az, hogy az építés kezdetétől - beépített szintezési pontok felhasználásával - rendszeres függőleges értelmű elmozdulás mérésekkel a műtárgy mozgását figyelemmel kísérjük és ennek alapján döntünk a szükséges teendőkről. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a csak a pillanatnyi helyzetet mutató mérési eredmények alapján nem szabad dönteni. Elemezni szükséges az altalaj tulajdonságait, a még várható terhek és hatások következményeit, az üzemi terheket, a konszolidációs folyamat időbeni alakulását, stb. Ugyancsak mérlegelni kell a műtárgy körüli földkiemelés következtében az altalajban kialakuló expanziós folyamat lefolyását, a földvisszatöltés, illetve a gát okozta feszültségek átterjedésének lehetőségét, stb. Talán alapelvül azt fogadjuk, el, hogy a folyamatot valamennyi összetevőjének, a jelenség térbeli voltának figyelembevételével vizsgáljuk. Számitsuk ki a 3-28. ábrán látható gáttest középvonalának és körömpontjának várható süllyedését az egyenlőtlen szárú háromszög alakú terhelésre vonatkozó összefüggés segítségével! A számításnál a gát ré65
