Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

A csőalagut keresztmetszeti méretének meghatározásánál többféle igény kielégítéséhez szükséges szempontot kell mérlegelni. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a csőalagut az építés alatt keletkező kisebb árvizek levezetésére alkalmas legyen. KÍértékadó vízhozamként Q20% előfordulási valószínűségű vízhozamot kell alapul venni. A csőalagutat mászha- tóra, az üzemi vízkivételt szolgáló csővezetékek alaguton való átvezetéséhez járhatóra kell kialakítani. A belmagasság legalább 2, 10 m legyen. Az alagutban vezetett csövek javításának, cseréjének biztosítására a mentett oldali rézsüláb után 1 eadőaknákat kell cpitem. .. i^auucLKiia ívuuunyi lásának legkisebb mérete 20-40 cm-vei nagyobb kell legyen, mint a leadandó legnagyobb idom.

Az alagút szélességi méretének meghatározásához figyelembe kell venni, hogy a javítás (idomcsere) mint a be- és a kiépítéshez szükséges technológiai hely meglegyen. Hosszirányban az alagutat tagolni kell, elsősorban a gáttest okozta egyenlőtlen feszülségek feloldása, valamint a statikailag tisztázottabb helyzet megteremtése érdekében. Az egyes alagút szakaszok hosszúságát általában 10-15 m között célszerű felvenni. A csatlakozó részek között vízzáró csuklót kell kialakítani. Erre a 3-45. ábra mutat példát.

Csillapító medence építése szükséges a csőalagut nyilt mederhez való csatlakozásánál (3-46. ábra). Méretezésére az előző pontban már kitértünk.

A csillapító medence utáni mederszakaszt burkolattal kell ellátni. Vonalvezetésénél tekintetbe kell venni a terepadottságokat, az árapasztó rendszer elvezető csatornájához, illetve az élővizfolyáshoz való kapcsolatot.

Amennyiben a mederanyag kimosási határsebessége (3-10. táblázat) kisebb a ténylegesen kialakuló vizsebességnél, akkor feltétlenül mederburkolatot kell alkalmazni. A burkolatokra megengedhető határsebességek számértékeit a 3-11. táblázat mutatja.

Burkolatként számos anyagféleséget használhatunk. Törekedni kell, hogy a műszaki célnak, a gazdaságosság igényének és nem utolsó sorban az esztétikai követelményeknek megfelelő típust tervezzünk. Tájba illő, a természetes környezet harmóniájához alkalmazkodó megoldást kell ezek közül is előnyben részesíteni.

Az üzemviz kivétele sok esetben a kezelőtorony különböző szintjein elhelyezett, szürőráccsal ellátott és tolózár segítségével működtetett csőrendszerrel történik. A viz - a terepadottságok miatt - a legtöbb esetben gravitációsan áramlik a víztisztító telepre vagy a felhasználás helyére.

Az élővíz pótlására vagy fenntartására gyakran e vezetékrendszerből ágazik ki az élővizszolgáltató tápvezeték.

A csőrendszert a csőalaguton vezetik. Rögzítése támasztó bakok, konzolok vagy függesztők segítségével történik. A csőalagut végétől rendszerint egy nagyobb átmérőjű tápvezetéket két kisebb átmérőjűre ágaztat106