Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

2. Duzzasztóművek

haladottnak tekinthető Lane és Bligh módszert a potenciál elmélet alapján állő közelitő számítási módszerek bevezetésével szükséges felváltani.

E módszerek az elméletileg számítható, illetve elektromos analóg kismintákon végzett kísérletekkel összehasonlítva az esetek többségében mindössze

3—5%-os eltérést mutatnak, és bonyolultabb műtárgy alakzatok esetében is egyszerűen számíthatók.

A potenciál elmélet alapján kidolgozott ellenállási tényezők módszere homogén, izotróp talajra alapozott sik és süllyesztett alaplemez, valamint tetszőleges számú szádfal kombinációjából álló műtárgyakra ható felhajtóerő (valamint vízhozam és kilépési gradiens) meghatározására alkalmas.

A hidrodinamikai felhajtóerő ellenállási tényezők módszerével történő számítása során bizonyos elhanyagolásokat, közelítéseket kell tennünk. Ennek lényege a következő:- A műtárgy alatti tényleges vizvezető réteg vastagságot (Mt) egy,

a műtárgy méreteinek figyelembevételével a valóságos szivárgási jellemzőket jól tükröző fiktiv réteggel, az un. aktív tartománnyal (M&) helyettesíti.- Amennyiben a tényleges vízzáró réteg az aktív tartomány alatt van, úgy csak az aktív tartományt, amennyiben a tényleges vízzáró réteg az aktív tartományon belül van, úgy a műtárgy és a vízzáró réteg közötti tényleges szivárgási teret veszi számításba.- 74 2-57/b. ábra

Vázlat az ellenállási tényezők módszerével való számításhoz