Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

2. Duzzasztóművek

Az utőágyazat anyaga rendszerint vízépítési kő. Akkor járunk el helyesen, ha az utőágyazatot a mederfenék anyagához közeledőén, változó szem- nagyságú mezőkből állítjuk össze. Ennek az az előnye, hogy az érdesség csökkenti a sebességet, de az fokozatos lesz, és a mederközeli apró örvények keletkezését - mely a kimosások mechanikai forrásai - minimálisra csökkentik.

A 2-47. ábra gerendarácsos mederburkolatot mutat. Ennek az a lényege, hogy a gerendákat előregyártva készítik úgy, hogy a vasbetétek túlnyúlnak a gerendákon. Az összerakott rácsszerU gerendák csomópontjainál a vasbetéteket összeakasztják, majd a csomópontot B 100 jelű betonnal kitöltik, a rácsközökbe pedig zúzottkő, kőforgács anyagot helyeznek el. A mechanikus hatásokkal szemben a gerendarács jól véd, a kőterítés pedig érdes felületet biztosit. Ezt is szűrőréteg alapra kell építeni. Kifogásolni lehet azt, hogy a csomópontok, bár statikailag csuklónak tekinthetők, de a valóságban nem tudják követni a mederalak esetleges változásait. Ez sok esetben kifejezetten káros jelenségek forrása.

Helyesebb, ha a gerendarácsok csomópontjainak vasait spirálalaku vasbetéttel rögzítik (K-M-Z elemek) igy jobban követik a meder változásait.

Érdekes megoldást mutat a 2-45. ábra utóágyazata. A szűrőréteg alapra helyezett kőterítés egy meredekebb és egy laposabb rézsűhajlásúra lenyesett mederszakaszon, egyenlőtlen vastagságban került kivitelre. Ennek az az előnye, hogy az utóágyazat végén keletkező kimosás mentén a kőterítés mintegy lecsúszik, és megvédi a hátrarágódástól a műtárgyat.

Újabban terjed a kővel töltött drót kosarak (gabion kosár) és matracok medervédő anyagként való használata. A drótfonatnak korrózió álló anyagból kell készülnie.

Az utómeder védelemnél lényeges szempont, hogy az a parti rézsűk biztosításával összhangban készüljön. Kellő védelem hiányában a rézsüláb, vagy a rézsű könnyen kimosódhat. A lábazati szegélyszórást tehát különös gonddal kell végezni. Elegendően széles és vastag, szűrőágyra terített szegélykőszórás a kimosás helyét a rézsűtől távol tartja. így annak helye a meder közepe táján, a műtárgyaktól távolabbi, veszélytelen mederszakaszon összpontosul.

Akimosás által érintett mederszakasz területi kiterjedésénél és mélységénél bizonyos önszabályozás érvényesül. Amennyiben a vízmélység egy határértéket meghalad újabb medermélyűlés már nem keletkezik, mivel a viz energiatartalma a nagy felület miatt a kimosási határérték alá csökken.

Árvízkor sokszor tapasztalható a kimosott helyek feliszapolődása, majd később, más vizjárási viszonyoknál újbóli kimosása. Egy idő után egy bizonyos mederegyensulyi állapot áll elő. A kimosás-kimélyülés során a mederegyensulyi állapot több év átlagában értelmezhető. Lényeges, hogy az utómeder állapotát rendszeresen, évenként többször is ellenőrizzük, s amennyiben szükséges megfelelő védelemről gondoskodjunk.- 62 -