Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
2. Duzzasztóművek
2. 33 Szegmens gátak A szegmens gátak széleskörű alkalmazását statikai és hidraulikai szempontból egyaránt előnyös volta indokolja. A gáttábla vizzárő fellilete egy vízszintes tengelyű hengerpalást része, mely a nyomást a táblamező jobb és baloldalán elhelyezett kar segitségével a csapon, ill. a csaptámaszon át háritja a pillérekre. Előnye, hogy erőjátéka tiszta, a felhuzóerő kicsiny, mivel lényegében csak a szerkezet önsúlyát emelik. A duzzasztási szint tág határok között finoman szabályozható, buktatásnál és alsó átfolyásnál a hidraulikai ellenállások kicsik. Általában 3—30 m szabadnyilás, és 2-20 m vizoszlopmagasság esetén gazdaságos szerkezet. Előnyei közé sorolható az is, hogy mély hornyokra, fülkékre nincs szükség, igy a pillérek méretei csökkenthetők. A csuklókat, ill. a csaptámaszokat a régebbi felfogással szemben nem szükséges az LNV fölé emelni, elegendő a középviz feletti tartás. A 2-20. ábrán a szegmens gátak leggyakrabban alkalmazott tipusai láthatók, ezek: egyszerű szegmens gát (a részlet), süllyeszthető szegmens gát (b részlet), billenőlapos szegmens gát (c részlet), kettőskampős szegmens gát (d részlet), húzott karú szegmens (e részlet), zártszelvényű szekrénytartós szegmens gát (f részlet). Szegmens gátak 2-20. ábra Szegmens gátak főbb tipusai
