Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
5. Völgyzárógátak
nek mind a statikai, mind a hidraulikai stabilitás követelményeit ki kell elégítenie. A statikai stabilitást a terhelések okozta nyirási igénybevétel és az ellene működő nyirási ellenállás összevetésével, a megfelelő biztonság kimutatásával kell igazolni. A statikai stabilitás megfelelő anyag kiválasztásával, a koronaszélesség, a rézsűhajlás, megfelelően alkalmazott támasz- tőpadkák segítségével elérhető. A hidraulikai stabilitás akkor biztositott, ha a gáttesten és az altalajon átszivárgó viz nem okoz eróziót, veszélyes átnedvesedést, a kilépési pont környezetében felpuhulást, talajkisodrást, hidraulikus talajtörést. A statikai és a hidraulikai stabilitás biztosítása önmagában még nem elég, hiszen a gát - mint szerkezet - megfelelhet, de ha nem egészítjük ki olyan szerkezeti részekkel, mely a funkcionális szerep betöltésére alkalmassá teszi, célt tévesztünk. Ezek közé soroljuk a megengedhetetlen mértékű vizelszökést, a gátba épitett műtárgyak mentén fellépő kontúr szivárgás, valamint a hullámverés elleni védelmet stb. Az előzőekben már szó volt a megfelelő gátanyag kiválasztásáról. Amennyiben a fúrások és a talajmechanikai vizsgálatok szerint elegendő mennyiségű anyag áll rendelkezésre az épitési hely közelében, dönteni kell, hogy az anyag a homogén vagy a szerkezetes gát épitésére alkalmas-e. A már említett szempontokkal összhangban számos kutató végzett vizsgálatokat. Ezek közül a gyakran használtak közé tartozik a Terzaghi-Peck-féle kritérium alapján való döntés (5-14. ábra). Figyelembe kell venni azonban azt, hogy az anyag nem tartalmazhat 10%-nál több szerves anyagot. homogén gát építésére alkalmas alkalmatlan kedvező kedvezőt len K to ti 5* n ^09 .0atka Imatían l 20 4-0 60 , 80 100 folyási halár, WL /. 5-14. ábra Homogén gát épitésére alkalmas talajok Terzaghi-Peck féle kritériuma- 200 -
