Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

4. Vízerőhasznosítás

A nyomócső a kiegyenlítő medencétől vezeti a vizet a vizerőtelephez.

A nyomócsövek számát régebben a gépegységek számával azonosan választották meg. Újabban egy nyomócsövet alkalmaznak. Ez kisebb anyagszükséglettel és költséggel jár, de az üzembiztonság kicsi. A nyomócső a terepadott - ságoktól függően feküdhet folytonosan a talajon vagy zsámolyokra támaszkodhat. 100 m-ként vagy a tereptöréseknél horgony zsámolyt, 5-15 m-ként pedig támasztőzsámolyt építenek. Ez utóbbi a dilatációs mozgásokat is megengedi.

A csőzárak. Elzárás rendszerint három helyen van: a nyomóalagut szájánál, a nyomócső felső és alsó végénél. Az elzárószerkezet típusa: tolózár, csapőzár, gömbzár, gyürüszár.

A csőzárkamra a csőzárak elhelyezésére szolgál. Ezen kívül itt találhatók még a megkerülő vezetékek, légszelepek, ideiglenes elzárások.

Völgyzárőgátas vízerőművet építenek ott, ahol a vízfolyás völgye és a határoló kőzet anyaga megengedi. A vízfolyás útját betonból készült völgyzárógáttal zárják el. A vizerőtelepet gyakran a völgyzárógáthoz, illetve annak hátfalához csatlakozva építik. A nyomóalagut is a gáttestben épült (4. 18. ábra). Az árapasztásról külön műtárggyal gondoskodnak.

4-18. ábra

Völgyzárőgátas erőmű- 179 -