Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

4. Vízerőhasznosítás

szabályozó gyűrűbe fogják és a gyűrűhöz kapcsolt hidraulikus mozgató berendezéssel szabályozzák.

A viz ezután a járókerekekre zudul, melyek a turbina agyba vannak fogva. A szárnylapát vagy járókerék állítható. A szárnylapát és a vezetőlapát megfelelő állításával lehet alkalmazkodni mind a vízhozam, mind az esés.változásaihoz, igy a turbinák mindig optimális hatásfokkal működhetnek.

A csőturbinás vízerőműveket a vízszintes tengely elrendezésű turbinák közé sorolhatjuk. Előnyei között említhetjük, hogy a turbina járókereké re .áramló viz csaknem egyenes, kisebb alapozási mélységgel épülhet, sőt a njütárgy magassága is csökkenthető a kisebb szerelőtér szükséglet miatt. Maga a turbina (4-8. ábra), illetve a hozzákapcsolódó generátor sok vonatkozásban hasonló vagy egyező a Kaplan turbináéhoz. Vezetőlapátjai és járókereke egyaránt állítható. A Kaplan- és a csőturbinát a változó vizjárásu, a kisesésü vízfolyásokban építik.

A Francis turbina szerkezetileg úgy van kialakítva, hogy a lapátokból kialakított lapátrácsot zárt kerékben fogták össze (4-9. ábra). A lapátok haj lásszöge tehát nem állítható. A kedvezőbb hatásfok elérésére lassan, közepesen és gyorsan futó turbinatipusokat (1. később) fejlesztettek ki. Ezzel a megoldással jobban lehet alkalmazkodni a vizerőtelep eséséhez. A Francis turbinát közepes esésű kiegyenlítettebb vizjárásu vízfolyásokon építik.

4-8. ábra Csőturbina- 168 -