Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

4. Vízerőhasznosítás

4. VÍZERŐHASZNOSÍTÁS

A Föld felszínéről (a szárazföldről, a tengerekről és a vízfelületekről) párolgás utján a levegőbe jutó viz helyzeti energiára tesz szert. Amikor kicsapódik és csapadék formájában a Föld felszínére hull, helyzeti energiájának tetemes részét elveszti. A megmaradó energia nagysága attól függ, hogy a csapadék milyen tengerszint feletti magasságban ér földet. Ez a helyzeti energia, miközben a viz lefolyásra kerül a vizrészecskéknek egymáshoz és a mederhez való súrlódása következtében hővé alakul át, fokozatosan felemésztődik. Minthogy a viz a Nap sugárzása révén állandó körforgásban van, energiakészlete folyamatosan megújul, s igy soha ki nem merülő energia készletet jelent. Az ember célja az, hogy a lefolyásra kerülő viz energia- veszteségét a lehetőségekhez mérten jobban lecsökkentse és az igy felszabaduló energiát hasznositsa. A vizi energia hasznosításával összefüggő kérdésekkel az aktiv vízgazdálkodásnak egy külön ága, a vizerőhasznositás foglalkozik.

4.1 Alapfogalmak

4.11 A vizerőhasznositás alapképlete

Mint említettük a vizerőhasznositás a lefolyásra kerülő viz mederellenállás csökkentésén, s az igy felszabaduló energiának hasznos energiává történő alakitásán alapul.

A súrlódási munka, illetve a mederellenállási veszteség többféle módon mérsékelhető.

Csökkenthető az áramlási sebesség úgy, hogy megnöveljük a vízmélységet. Ezt duzzasztómű vagy völgyzárógát segítségével valósíthatjuk meg, s az igy nyert H esést hasznosítjuk (4-1. ábra, a részlet).

Csökkenthető a vízszállításhoz szükséges esés, úgy, hogy a természetes vízfolyás vizét az eredeti mederétől kedvezőbb hidraulikai és mederér- dességi viszonyú oldalcsatornába vezetjük, igy kisebb esésveszteség mellett ugyanannyi vízhozam tud lefolyni, mint az eredeti mederben. Az ennek kö- 154 -