Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
2. Duzzasztóművek
2.2 Állógátak Az állőgátak mind szerkezeti elrendezésüket, mind épitési anyagukat tekintve igen változatosak lehetnek. Régebben kisvízfolyások felső szakaszain rőzséből és fából - esetleg kőrakattal is erősítve - készültek. Ma csaknem kizárólag vasbetonból és kőből, illetve vegyes anyagú szerkezetként épülnek. Célszerűnek látszik, hogy az állógátakkal kapcsolatos elnevezéseket, az egyes szerkezeti elemek funkcióit egy tipusábra segítségével mutassuk be (2-2. ábra). Kísérjük figyelemmel a viz útját. A bukógát - esetünkben - meghatározott vizszint létrehozására készült. A meder anyaga és a parti övezet talaja vízáteresztő, vagyis a viz mind a műtárgy alatt, mind oldalirányban szivárogni képes. A meder anyaga és a műtárgy előfeneke közötti átmenetet az előágya- zat biztosítja. A bukógát közelében - a tudatosan alkalmazott mederszükités miatt - a viz mozgása felgyorsul, az elragadó erő növekedik. Éppen ezért a kimosások megakadályozására előfenéket építenek, melynek anyaga beton vagy betonba ágyazott kő. Az előfenék egyben a szivárgási ut meghosszabbításában is szerepet játszik. A felduzzasztott viz a hidraulikus profilú gátkoronán átbukva a gát utófenekéhez jut. A 2-2. ábrán látható süllyesztett utófenék a fedőhengeres viz- ugrás kialakulásának a helye. Az energia törésében még a küszöb is részt- vesz. 13 2-2. ábra Állőgát általános elrendezése
