Hamvas Ferenc - Kalina Ernő: Vízépítés (Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2002)
1. Patakszabályozás tervezése
Fenti táblázatból interpolálással: C = 0,75 mQ - átbukási tényező mQ = 0,40 (Hidraulika I-ből) b^ - derékszögű négyszögszelvényű bukó esetében a bukó szélessége. (Jelen feladatban a bukokorona feletti nedvesített trapézszelvényű területtel azonos nagyságú derékszögű négyszögszelvény szélessége). Trapézszelvény esetén ennek értéke: b1 = b + 9 h = 1,80 + 1,5 . 2,15 = 5.02 m g - nehézségi gyorulás g = 9,8l m/s^• Az átbukó vízhozam az előzőek alapján: Q = 0 ,75-0,40.5,02.2,15 ^2.9,81.2,15 = 21 m3/s . Az eredményből kiolvasható, hogy a feltételezett átbukási magasságnál nagyobb nem fordulhat elő, mivel a számított /Q = 21 m^/s) hozam, már a felvett h = 2,15 m átbukási magasság esetén is meghaladja a megadott = 18,6 m'Vs, mértékadó vízhozamot. Nagyobb átbukó vízmélységhez, még nagyobb hozam tartozna. , Tájékoztatásul megemlítjük, hogy a Q = 18,6 irr/s-hoz h = 2,11 m átbukási mélység tartozik. Hogy mégis a h = 2,15 m értéket fogadjuk el helyes eredménynek ennek oka, hogy a fenti méretezés közelítő, ezért célszerű néhány centiméteres rátartást a biztonság javára figyelembe venni. A fenéklépcső környezetében érvényesülő vízhozamhoz tartozó vízszintet a hossz-szelvényen feltüntettük (1-6. ábra). Az ábrából kiolvasható, hogy a műtárgy környezetében a víz nem lép ki a mederből, tehát a fenéklépcső a vízszállítás szempontjából megfelelő méretű. Hasonló elvek alapján a torkolati fenéklépcső vizsgálata is elvégezhető. A részletezést - a torkolati műtárgy vonatkozásában - szükségtelennek tartjuk, mivel a hossz-szelvényből kiolvasható, hogy a Q.„ vízhozam biztonsággal bent marad a mederben. 1 /0 55
