György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —96 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI zár be. Szélessége a legkisebb vízszint alatt 3 m mélységben legalább 40 m legyen. . A medence célszerű alakja a hosszúkás négyszög, amelynek hosszanti, egyenes vonalú partjai mentén jól helyezkedhetnek el a rakodó hajók. A medence méreteit úgy kell megállapítani, hogy a hajók zavartalan rakodásához és közlekedéséhez elegendő szélesség és a rakodáshoz csúcsforgalom esetén is elegendő parthossz legyen. A medence szélességét az Sz — ^B + \,2L m (6) összefüggés szerint célszerű felvenni, ahol B a mértékadó hajó szélessége, L a mértékadó hajó hossza. Ilyen szélességi méret esetében a part mellett rakodó 2—2 uszály közül az egyiket meg lehet fordítani (V-83/1). Ha keskenyebb medencét akarunk kiképezni, akkor a fordítóhelyet elhelyezhetjük a csatorna végében (V-83/2. ábra). A fordítás sugara : R = 1,3L — 1,5L m. (7) A medencét üzemi okok miatt 1000—1200 m-nél hosszabbra nem gazdaságos felvenni, de 200 m-nél rövidebb se legyen. Ha a kikötő forgalmát egy medencével nem lehet lebonyolítani, akkor a medence hosszának növelése helyett több medencét létesítünk. V-82. ábra. A medencés kikötő elrendezésének vázlatai II V-83. ábra. Uszályok fordítása a medencében A szükséges rakodópart összes hosszát az egyidejűleg part mellé állítandó hajók számának figyelembevételével határozhatjuk meg. A rakpartokat a rakodással és a tárolással szemben eltérő igényű árufajtáknak megfelelően kell felosztani. A tűzveszélyes anyagok számára — olaj, petróleum — mindig külön medencéről kell gondoskodni. A medencék közötti földnyelvek (mólók) szélessége 100—200 m. A medence fenékszintjét a mértékadó vízszint — az eddig észlelt legkisebb jégmentes vagy jeges V 2.) 3.) V-84. ábra. Partkiképzések 1 függőleges; 2 rézsűs; 3 tört vízállásnak a kikötő területére vonatkoztatott ér- téke — és a kikötőben megforduló legnagyobb merülésű hajó alapján határozzuk meg. A rakpart kiképzése lehet: függőleges, rézsűs és tört szelvényű (V-84. ábra). Üzemi szompontból a függőleges partfalak a leg- . kedvezőbbek. A hajó kikötése és oldása egyszerű és gyors. Változó vízállás esetén sem távolodik a parttól. Ez a rakodás szempontjából is előnyös, mert a hajó így van legközelebb a partélhez, és ez a távolság állandó. A függőleges partfalak költsége azonban nagy, és a magassággal rohamosan nő. A partkiképzés szoros összefüggésben van a rakodóberendezéssel, a rakpart hosszával, s számos más tényezővel. Ezért a legmegfelelőbb partkikóp- zés megválasztásához ezek együttes vizsgálata szükséges. Nyílt kikötők esetében a rakpartok magasságát gazdaságossági megfontolások alapján lehet meghatározni. Műszakilag a legjobb megoldás az, hogy a rakpart magasságát a szükséges biztonsági mértékkel a mértékadó legmagasabb árvíz szintje fölé emeljük. Ebben az esetben azonban a beruházási és üzemi költségek nagyok lesznek. Ha viszont az árvíz szintjénél alacsonyabb rakpartot építünk, károk keletkezhetnek. Zárt kikötők rakpartjait célszerű az üzemi vízszint felett 0,9—1,5 m-rel kiépíteni, ha a vasúti csatlakozás ilyen partmagasságnál lehetséges. A víziszállítás gazdaságossága jelentős mértékben függ a gépi rakodóberendezések célszerű megválasztásától. A kikötőket úgy kell gépesíteni, 966
