György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
/ |_8 ALAPOK 1-4. táblázat Képletek hengeres, valamint szegmens gátra ható nyomóerők jellemzőinek számítására A nyomóerő jellemzőinek Hengeres gát Szegmens gát megnevezése jele A víznyomás függőleges összetevője V ynr2 ~2~ yh2 r (ItY 1 -[tg^-j («-sin«)] A függőleges nyomóerő támadásvonalának távolsága a 0,4244r h b----3 t gp+í^) («-«»»a) A vízszintes nyomóerő támadásvo2 r+c h nalának magassága d 3 3 A víznyomás vízszintes összetevője H 2>-2(l+f) yh~2~ A jelölések értelmezése az 1-18. és az 1-19. ábrán látható. Üsző testek egyensúlya A test a folyadékban úszik, ha a reá ható folyadéknyomásnak a nehézségi erő irányával ellentétes irányú összetevője nagyobb vagy egyenlő a testre ható nehézségi erővel. Az úszó test egyensúlyban van, ha a folyadéknyomás egyenlő a test súlyával és a test súlypontja, valamint a test folyadékba merült részének súly1-20. ábra. Vázlat a folyadékban úszó test egyensúlyi állapotának vizsgálatához pontja (C) egy egyenesen (az úszási tengelyen) van (1-20. ábra). Külső erő hatására az úszó test kitér egyensúlyi állapotából. A kitérés következtében az úszási tengely a függőlegessel a szöget zár be, a folyadékba merült rész súlypontja C-ből C’-be kerül. A vízbe merült rész alakja megváltozik. Az egyensúlyi helyzetből való kitérés után az önsúly, valamint a folyadéknyomás eredője nem esik egy vonalba, erőpár keletkezik. Ennek forgatónyomatéka úszási stabilitás esetén a testet egyensúlyi helyzetébe visz- szabillenteni törekszik, ha megszűnik a kitérést okozó külső hatás. A stabilitás tehát az úszó testnek az a tulajdonsága, amelynek következtében az egyensúlyi állapotból való kitérést okozó külső hatás megszűnte után az egyensúlyi állapotba visszatérni igyekszik. A statikai stabilitást a visszatérítő nyomaték (M), a dinamikai stabilitást az egyensúlyi állapotból a szöggel való kitérítéskor végzett munka (L) jellemzi. A test szimmetriatengelyének és folyadéknyo- más-eredőjének metszéspontja a metacentrum (Mn). Ennek a test súlypontjától mért távolsága a meta- centrikus magasság (m). A metacentrumnak a folyadékba merült rész súlypontjától mért távolsága a metacentrikus sugár (r). A stabilitási nyomaték (M) az M = G Sk = G m sin a = G(r-d) sin a , 24