György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —90 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI Hajócsatorna vonalvezetése A helyszínrajzi vonalvezetést részletes műszaki-gazdasági vizsgálatok alapján a helyi körülmények mérlegelésével, a költségek egybevetésével, a magassági vonalvezetéssel összhangban kell megtervezni. A tervezésnél az alábbi irányelveket vegyük figyelembe : — A csatorna a kijelölt végpontok között mennél rövidebb legyen, de úgy, hogy a lehető legtöbb települést, ipartelepet és mezőgazdasági központot érintsen. — Hosszú, egyenes szakaszok közé nagy sugarú íveket iktassunk. Az ívek kosárgörbók vagy hiperbolák, amelyek görbületi sugarának mértéke a csatornában közlekedő hajók méreteitől és a forgalom nagyságától függ. — 2000 m-nél kisebb görbületi sugár esetén a szelvényt bővíteni kell. A nemzetközi vízi utakon a szelvényszélesítés mértéke az képletből számítható, ahol L a mértékadó hajó hossza; R az ív görbületi sugara. A jobb látási viszonyok érdekében a domború oldalon célszerű szélesíteni. Az ellenkező görbületi ívek közé legalább 200 m hosszú egyenes átmeneti szakaszt kell iktatni. A csatornát lehetőleg az uralkodó szélirány figyelembevételével kell vezetni, hogy a szél okozta túl- duzzasztást elkerüljük. Különösen hátrányosak a szélirányban fekvő, hosszú bögék. A csatorna partjain célszerű szélvédő növénysávot létesíteni. A vonalvezetésnél különös gondot kell fordítani a talajviszonyokra. A csatorna szempontjából az állékony, vízzáró talajok kedvezőek. Kerülni kell a laza, folyós, kimosott és a tőzeges területeket. Hajócsatorna hossz- és keresztszelvényei A magassági vonalvezetésben arra kell törekedni, hogy a földmunka a lehető legkevesebb legyen. A csatorna vízszintjét célszerű kissé az átlagos talajszint alatt tartani. A csatorna fenekét vízszintesre, ill. a víztelenítés céljából egészen kis esésűre tervezzük. A magasságkülönbségeket a helyenként létesített vízlépcsőkkel hidaljuk át. Ezek helyét és magasságát a terep- és talajviszonyoknak megfelelően jelöljük ki. Kevés magas vízlépcsőt és ezáltal hosszú bögéket kell létesíteni. Különösen a gerinctartály legyen elegendő hosszú, a vízveszteség miatt. Ennek helyét a víztáplálás lehetőségeinek figyelembevételével kell meghatározni. Az azonos magasságú vízlépcsők tervezés, építés és üzemelés szempontjából előnyösek. Különös gondot kell fordítani a vízfolyásokkal való keresztezésekre. Ha a vízfolyás a csatorna szintjénél magasabban van, célszerű a csatorna táplálására felhasználni. Az V-71. ábrán a tervezett Duna—Tisza-csatorna hossz-szelvényét látjuk. A keresztszelvény nagyságának, alakjának és kiképzésének a létesítési és szállítási költségek szempontjából döntő jelentősége van. Megtervezése nagy körültekintést igényel. A tervezésnél a várható forgalom nagyságától és a mértékadó hajó, ill. hajóvonat méreteiből kell kiindulni, figyelembe véve azt a követelményt, hogy a csatornát a csatlakozó természetes vízi úton közlekedő valamennyi hajó igénybe vehesse. A vontatási ellenállás szempontjából a meredek rézsűvel kiképzett csatornaszelvény a kedvező. A rézsűhajlásnak egyrészt a rézsű állékonysága, másrészt a partbiztosítás költsége szab határt. A szokásos csatornaszelvények (V-72. ábra): 1. trapézszelvény, 2. csészeszelvény, 3. trapézszelvény tört alakú fenékkel, 4. négyszög keresztmetszetű szelvény. Az előirányzott vontatási sebesség, a hajóforgalom biztonsága a vízi úton közlekedő hajóvonatok- ^ nak megfelelően meghatározott csatornaméreteket V-71. ábra. A tervezett Duna—Tisza-csatorna hosszszelvénye 960
