György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —69 a természetes árvízszint, tehát a folyó rezsimjét alapvetően megváltoztatjuk, abban az esetben a küszöb magasságát elsősorban az árvizek megengedett duzzasztással való levezetésének hidraulikai szempontjai határozzák meg. Ebben az esetben a küszöb lényegesen a mederfenék fölé emelkedhet. A kis esésű síkvidéki folyók vízlépcsőinél a folyó menti, mélyen fekvő területek miatt a gazdaságosan megengedhető duzzasztás! szint gyakran lényegesen az árvízszint alatt marad. Ebben az esetben a duzzasztást árvizek idején meg is szüntetik, és a szabaddá tett gátnyílásokon a víz, jég és hordalék nagyjából az eredeti állapothoz hasonló körülmények között folyik le. A cél, az árvizek lehetőleg legkedvezőbb levezetése annak elérésére, hogy — az árvizeket a duzzasztómű nagyobb túlduz- zasztás nélkül vezesse le, — a jéglevezetés zavartalan legyen, — a duzzasztott szakaszon lényeges hordaléklerakódás ne álljon elő, — a duzzasztómű környezetében esetleg lerakódó hordalék árvízkor lehetőleg tovább vonuljon és — a gát alatti szakaszon se változzék meg lényegében az eredeti meder és nagy kimosások ne álljanak elő. 4 A fenti igények akkor teljesülnek, ha a gát küszöbmagassága igazodik a folyó inflexiós pontjaiban levő gázlók magasságaihoz, és egyidejűleg a szükséges szabadon tartott szélesség is biztosítva van. A küszöb — megfelelő hidraulikai kialakítás esetén — íves átmenettel rövid szakaszon felemelhető. Ezzel az elzárószerkezet magassága lényegesen csökken és megfelelő átmenet esetén ez a megoldás kielégíti az előzőkben leírt feltételeket. Ilyen megoldást valósítottak meg a kiskörei vízlépcső gátküszöbénél is (V-50. ábra). Szivárgás a duzzasztómű alatt A vízlépcsők tervezésénél egyik alapvető feladat a vízszintkülönbség hatására a műtárgy alatt bekövetkező szivárgás olyan mérvű csökkentése, hogy az a műtárgy állékonyságát ne veszélyeztesse. Ha a gáttest vízzáró altalajra kerül vagy a vízáteresztő réteg aránylag vékony és szádfallal, résfallal vagy egyéb létesítménnyel könnyen elzárható, ligy a vízmozgás teljesen megszüntethető. Ha a vízzáró réteg nem érhető el gazdaságosan, úgy a talajtörés megakadályozására elsősorban a szivárgás útját kell meghosszabítani szádfallal, őrfallal, cementes, bentonitos injektálással, előfenék alkalmazásával stb. A biztonság érdekében szükséges szivárgási hossz megállapítására közelítő tapasztalati formulák. (Bligh, Lane, Csugajev) is használatosak. A Bligh- féle összefüggés szerint a szivárgási út hossza L = Ch, (1) ahol C az altalaj jellemzője, h a vízszintkülönbség. C értéke az egyes talajoknál az alábbi: finom homok, iszap 18 közepes homok 15 durva homok 12 kavicsos homok 9 Az V-51. ábra szerinti jelöléssel Zí = Z1 + í14-í2-(-12-)-<3 + /4. (2) A Lane-féle tapasztalati formulánál a vízszintes szivárgási hossz redukált értékkel szerepel. 939 V-50. ábra. A kiskörei duzzasztó metszete
