György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —53 rendezik és a kövek hézagait betonnal kicsömöszö- lik. A párhuzamműveket a műre merőleges keresztgátakkal kell az anyaparttal összekötni. A keresztgátak egymástól! távolsága ne haladja meg a kétszeres mederszélességet. A párhuzammű — ameny- nyiben az anyapartból indul ki és abba köt be — elejét és végét partbiztosításszerűen kell kiképezni. Anyaga lehet a folyó természetétől függően kő, rőzse és kavics kombinációja, végül rozsé. Rőzse- műveket csak a csendesebb jég- és vízjárású folyókon szabad építeni. A párhuzamművek közé soroljuk még a mellékágak lezárására a szabályozási vonal mentén épített meder elzárásokat (V-35/4. ábra). Ezeknek a műveknek mellékág felőli rézsűjét enyhébb hajlással kell építeni, mint a párhuzamművek part felőli rézsűjét és legalább a mű magassága kétszeres hosszát meghaladó utófenékbiztosításról, valamint a partokba való bekötésről kell gondoskodni. A partbiztosítás ne legyen rövidebb az elzárás fél hosszúságánál. A párhuzamos művek közé sorolhatók még a szabályozási vonalba telepített rözsesövények és rözse- fonások. Ezeket lassú, sok lebegtetett hordalékot szállító folyókon eredményesen alkalmazták a kirekesztett mederrész feliszapolódásának elősegítésére. Ugyanide sorolhatjuk a folyásiránnyal párhuzamosan elhelyezett rözsesátrakat is (V-36. ábra). A keresztirányú művek két nagy csoportra oszthatók, úm. a keresztgátakra és a sarkantyúkra (V-37. ábra). Közös jellemzőjük, hogy a vízfolyás irányával nagy szöget zárnak be. Feladatuk a meder szűkítése, azaz a lefolyó vízhozamok egységes mederbe terelése. A keresztgátakat mint önálló műveket a túlszélesedett meder szakaszokon azok szűkítésére alkalmazzák, irányuk a sodorvonalra merőleges (V-30. ábra). Koronájuk magassága a szabályozási vonalban megegyezik a mederképző víz magasságával, onnan a part felé 1—5%-kal emelkedik. A korona szélessége 2,0 m, az oldalrézsűk hajlása a felvíz felé Me/s/et O/Mnézef V-36. ábra. Rőzsesátor (Szőnyi I. nyomán) V-37. ábra. Keresztgátak (mellékág-elzárások) és sarkantyúk mmtaszelvónyei 1 keresztgát és mellékág-elzárás; 2 sarkantyúk kavicsos altalajon; 3 sarkantyúk homokos altalajon 1:1,5, az alvíz felé pedig 1:2, az alvízi oldalon a keresztgát magasságát kétszeresen meghaladó hosszúságú utófenék biztosításáról célszerű gondoskodni. Sebes vízfolyáson és az olyanokon, amelyeken a jégzajlás kedvezőtlen, a keresztgátakat kőből kell építeni és rézsűik kisvíz feletti részén és a koronán ajánlatos a kőhányást kőrakatszerűen rendezni, és a kövek közötti házagokat betonnal kicsömö- szölni. Csendesebb vízfolyáson készülhet rőzséből kőterítéssel. A szűkítő keresztgátak egymástóli távolsága a szabályozási szélesség egy—másfél- szerese. A partot a keresztgát bekötésénél biztosítani kell. A partbiztosítás hossza a keresztgát tengelyétől felfelé a keresztgát hosszának mintegy negyede, ötödé; a tengelytől lefelé annak mintegy harmada legyen. A bekötő keresztgátak (V-30. és V-37/1. ábrák) a párhuzamműveket kötik össze az anyaparttal. Feladatuk a párhuzammű mögötti vízfolyás kialakulásának megakadályozása. Egymástóli távolságuk a szabályozási szélesség másfél-, kétszerese; irányuk merőleges a párhuzammű irányára. Koronájuk magassága a párhuzamműhöz való csatlakozásnál megegyezik annak magasságával, onnan a part felé 1—5%-kal emelkedik. A keresztgátnak a parthoz való csatlakozását partvédezettel kell biztosítani. Anyaguk az anyagbeszerzési lehetőségektől 923
