György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —46 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI Ismeretes, hogy a folyómeder medencék, és a közöttük levő átmenetek (gázlók) sorozatából áll. A vízszin esése a medencékben kisebb, mint az inflexióban, a közöttük levő arányt azonban csak a legritkább esetben sikerül mérésekkel megállapítani. Nem követünk el nagy hibát, ha az esést a tetőpontban 0,8Iátl>Itz-0,6IitI, (5) az inflexióban pedig I,5Játl>7i>l,2/4tl (6) értékek között vesszük figyelembe. Ugyancsak ismeretes, hogy a mélység (M) és a hidraulikai sugár (11) az inflexióban a jól fejlődött folyószakaszokon is kisebb mint a kanyarulat tetőpontjában. Közöttük az arány (MJM^ ill. HfRf) folyónként, sőt egy folyó különböző szakaszain is más és más a Dunán 1,5—2,0 a Tiszán 1,3—2,0 között változik. Kisebb folyóinkon ezt az arányt a mederfelmérések adataiból esetenként kell meghatározni. Megjegyezzük, hogy számításaink során a medret parabolaívekből összetetteknek tételezzük fel, és ezért a hidraulikai sugarat a legnagyobb mélység (M) 2/3 részével vesszük figyelembe. Mindezekből következik, hogy a szabályozási szélességet külön kell meghatározni a tetőponti és külön az inflexiós szelvényre. A tetőponti és inflexiós esések és hidraulikai sugarak egymástóli viszonyától függ, hogy a mintaszelvény szélessége az inflexióban vagy a tetőpontban nagyobb-e. Hazai jól fejlődött folyóink esetében a mederszélesség az inflexióban a nagyobb. Külföldön viszont készítenek olyan terveket, amelyek az inflexióban a folyót a nagyobb mélységek elérése céljából jobban összeszűkítik mint a tetőpontban. Hajózható folyókon külön gondot kell fordítani a mintaszelvény méretezése során arra, hogy a megkívánt szélességű és mélységű hajóút a hajózási és szabályozási kisvíz idejére is biztosított legyen. Ezért a kisvízi meder méreteit ugyancsak hidraulikai számításokkal kell meghatározni, majd meg kell vizsgálni, hogy megfelelnek-e a hajózás kívánalmainak. A hajóút minimális méreteit a Dunán a Duna-bizottság ajánlásai, a Tiszára pedig a hatósági előírások szabályozzák (V-4. fejezet). Végeredményben tehát a hajózható folyókon külön kell a kis-, közép- és nagyvízi meder méreteit meghatározni. A hidraulikai számítások menete azonos V-29. ábra. Minta-keresztszelvények a Duna Vác — Budapest közötti szakaszán 1 tetőpont! i 2 inflexiós keresztszelvény az ismertetettel. A k sebességi tényező értékét a nagyvízi meder méretezésekor külön kell megállapítani a főmederre és külön a hullámterekre. Ajánlatos — ha elegendő mérési adattal rendelkezünk — a k tényező értékeinek alakulását a közép- és a kisvízi meder méretezése során is figyelembe venni. Erre azonban ritkán van lehetőség, arra azonban mindenkor tekintettel lehetünk, hogy értéke a vízmélységgel nő. A Duna Vác és Budapest közötti szakasza szabályozására alkalmazott tető- és inflexiós-ponti mintakeresztszelvényeket az V-29. ábra tünteti fel. Helyszínrajzi vonalozás Ismerve a mintaszelvény méreteit a folyó egészséges szakaszának tanulmányozása után, a folyó kanya- rulati ritmusát megismerve, meg kell állapítani a morfológiai adottságoknak megfelelően a kanyaru- lati tetőpontok és az inflexiók helyeit. Figyelembe veendő szempontok még: a bő vízhozamú folyók és a nagyobb mellékágak torkolatához inflexiót ajánlatos tenni, mert a befolyó víztömegek a sodrot mindenképpen átterelik; a magas és a szilárd partok a sodrot, a mélységeket magukhoz vonzzák, ezek tehát a tetőpontok természetes helyei. A kanyarulata tető- és az inflexiós pontok kijelölése 916
