György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —37 TERVEZÉSI IRÁNYELVEK A MEGLEVŐ MÜVEK FELÜ JÍTÁSÁHOZ ÉS ÚJAK ÉPÍTÉSÉHEZ Előmunkálatok A folyószabályozási munkálatok eredményességének előfeltétele az előzőkben részletezett igények számbavételén túlmenően a folyó és környezete természeti adottságainak feltárása, nevezetesen a folyómeder felmérése, a hidrológiai és a meder környezete jellemzőinek megismerése, majd ezt követően a szabályozásra mértékadó vízszintek és vízhozamok meghatározása. A folyót forrásvidékétől torkolatáig rendszerint három szakaszra osztjuk. A felső, nagy esésű szakaszán hordalékot termel, a középsőn a felülről hozott hordalékát tovább szállítja, s azt az alsó, kis esésű szakaszán szigeteket és zátonyokat képezve lerakja. A folyó felső szakaszán a meder viszonylag enyhe ívekből, esetleg hosszabb-rövidebb egyenesekből áll; középső szakaszát az egymást követő jól fejlett kanyarulatok, az alsót pedig az elágazások és szigetek jellemzik. A szakaszokat bevágódásos, áttöréses, kanyargós és elágazásos szakaszoknak is szokás nevezni. A kanyarulatok lehetnek ál-, fejletlen, fejlett, elfajult, érett, átszakadó és átszakadt kanyarulatok (V-23. ábra). A szakaszjelleg a vízfolyás hosszán több ízben is, geológiai okok következtében változhat (pl. a Dunán). Ezeket a változásokat rendszerint a vízfolyást keresztező hegy vonulatokon való áttörések, ún. kapuk (pl. a dévényi, a visegrádi stb.) idézik elő. Ha a hegyvonulat kőzetanyaga kevésbé ellenálló (pl. a visegrádi kapu), a folyó az áttörés munkáját viszonylag hamar befejezi és esését kisimítja, ha viszont kemény kőzet állja útját, az áttörés évezredekig tart és a zuhatagos jelleg megmarad (pl. az aldunai zuhatagok). A Duna vázlatos hosszszelvényét az V-24. ábra, a Tisza vázlatos hosszszelvényét pedig az V-41. ábra tartalmazza. A folyó időben és szakaszonként változó energia- készletét a súrlódási ellenállás legyőzésére és a magával hozott hordalék továbbszállítására használja fel. Amennyiben fölös energiája van, azt a meder megbontására és átrendezésére, azaz újabb hordalék termelésére használja fel, ha pedig energiakészlete kisebb a szükségesnél, a magával hozott hordalék egy részét lerakva teremti meg a dinamikus egyensúlyt. Statikus egyensúlyi állapotról folyók esetében nem beszélhetünk. A folyómeder felmérése A folyómeder felmérését, azaz vízszintes és magassági értelemben vett térbeli elhelyezkedésének megismerését és szemléletes formában való rögzítését a beszerezhető térképek, leírások tanulmányozásával kell kezdeni. A magyarországi folyók nagy részéről rendelkezésre álló Vízrajzi Atlaszok [49] rendkívül sok olyan anyagot tartalmaznak, amelyeket a tervező közvetlenül felhasználhat. Ezek a folyó helyszínrajza, hossz-szelvénye, keresztszelvényei, hordalékára és mederanyagára vonatkozó adatok, a folyó menti fix pontok koordinátái és magasságai stb. A Vízrajzi Atlasz adatai, valamint a reambulált, illetve légi fotogrammetriai úton készített térképek — viszonylag kis méretarányuk ellenére is — jól áttekinthető képet adnak a folyó helyszínrajzi vona- lazásáról és a korábbi mederváltozásokról. Ez a kép sok esetben kiegészíthető és pontosítható az egyes 907 V-23. ábra. A folyókanyarulatok jellemzése [31]
