György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V — 28 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI gradiens és a szivárgó víz sebessége ne lépje túl a kritikus értéket. További biztonságot ad, ha a szivárgókat szűrőként képezzük ki és így akadályozzuk meg a nagyobb sebességek miatti anyagkimosást (V-19. ábra). Csurgás elleni védekezés Csurgás jelenségével akkor találkozunk, amikor a töltéstestben levő járatokon (féreglyukak vagy kialakult gyökérj áratok) keresztül a víz utat talál és a mentett oldali rézsűn koncentráltan megjelenik. (Mentett oldalon való erősítés esetén, ha áteresztő anyagot építettek be, az eredeti töltésben kialakult csurgás is átázáshoz hasonló jelenséget mutathat a mentett oldali rézsűn.) Csurgás jelensége főként félig kötött vagy vegyes — áteresztő és vízzáró — anyagú töltéseknél jelentkezik. Ritkábban alakulhat ki áteresztő vagy félig áteresztő anyagú töltésekben. A csurgás a töltés állékonysága szempontjából mindaddig nem veszedelmes, amíg a víz sebessége a kritikus sebességet túl nem lépi és a töltés anyagát nem kezdi kimosni. Ekkor a töltés rézsűjén koncentráltan megjelenő víz zavaros lesz. Csurgás elleni védekezés több fokozatból állhat: — Ha „tiszta víz” folyik, akkor a csurgás elleni védekezés csak a kifolyt víznek a töltésrézsűről való gyors elvezetéséből és a csurgás megfigyeléséből áll. — Ha a csurgás következtében a mentett oldalon megjelenő víz zavaros, azaz a kritikus sebesség túllépése következtében már a töltés anyagát is hozza, a védekezés első fokozatában a víz felöli oldalon kell beavatkozni. Régebben lyukkereső ponyva segítségével keresték meg a csurgást előidéző helyet, ül. helyeket és zárták el homokzsákoknak szoros egymásutáni leeresztésével. (E módszer ma már csak akkor alkalmazandó, ha a könnyűbúvárok nem állnak rendelkezésre.) Újabban hatásos védekezési módnak bizonyult a műanyag fóliaterítés víz alatti építése, könnyűbúvárok segítségével. Ha a csurgás intenzitása fokozatosan vagy gyorsan nő, és a hordalékosság is egyre nagyobb töménységű, akkor: — a víz felőli oldalhoz közeli részen pátriasor leverésével, esetleg gyorsan kötő cementinjektálással, — széles vízzáró lemezekkel (de Wendel-lemezek), — végül a mentett oldali rézsűn — végső esetben — kialakított ellennyomó medencével, — esetleg e három módszer együttes alkalmazásával védekezhetünk. Árvíz után a nagyobb csurgások helyeit fel kell tárni. A járatokat meg kell szüntetni. Ha a feltárás nem lehetséges, akkor esetleg bentonit vagy cementpép injektálással lehet a járatokat eltömni. A talajtömbben végbemenő szivárgás elleni védekezés A töltések alatti talajtömbben lejátszódó szivárgási jelenségek hatására fakadó vizek jelennek meg, ill. buzgár veszélye áll fenn. A talajtömbben bekövetkező szivárgások a védvonal állékonyságát hidraulikai talajtörés következtében veszélyeztetik. A védekezés szükségességének, módjának és mértékének meghatározásához elengedhetetlenül szükséges a talajtömb szerkezetének, anyagának és vízvezető képességének ismerete. A talajtömb a szivárgások vizsgálata szempontjából két részre bontható: közvetlen a töltés alatt ún. fedőrétegre és az alatta levő alaprétegre. E két réteg talajfizikai és talajmechanikai tulajdonságai határozzák meg a talajtömbben végbemenő szivárgást és a szivárgás hatására bekövetkező, a töltés állékonysága szempontjából kedvezőtlen jelenségeket. Bizonyos esetekben a töltés anyaga és a fedőréteg anyaga közötti különbség is szerepet játszhat a szivárgási jelenségek kialakulása szempontjából. Magyarországon azonban a meglevő töltések csaknem kizárólag mindenütt a fedőrétegből épültek és ezért a töltés és a fedőréteg anyaga között általában nincs lényeges eltérés. A fedőréteg és az alapréteg között a szivárgási jelenség vizsgálata szempontjából a következő típusokat különböztetjük meg: A talajtömb (fedőréteg és az alapréteg) egynemű, azaz tulajdonképpen nincs külön fedőréteg. Abban az esetben, ha a talajtömb áteresztő vagy gyengén áteresztő (homok vagy homokos jellegű talaj), a mentett oldalon a talajtömbben végbemenő szivárgás hatására fakadó vizek, esetleg a töltésláb közelében tiszta vizű források vagy törpebuzgárok jelentkeznek. Végső esetben, erős árandás esetén a mentett oldalon a talaj oly mértékben fellazulhat, hogy a töltés súlya alatt kitér és a töltés megrogyik. Ha a talajtömb kötött, vízzáró jellegű, akkor nincs szivárgás, általános védekezési probléma sem merül fel. Ritkán, a töltés építésekor a helytelen 898
