György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-75 nem lesz. A párolgást a leggyakrabban a Wild-féle (1-138. ábra) párolgásmérővel, ha pontosabb adatok szükségesek, 0,3—3,0 m2 felületű párolgásmérő kádat alkalmazva mérik. A talajból elpárolgó víz mennyiségét liziméterrel mérik (1-139. ábra). Lényegében meghatározott méretű talajtestből elpárolgó víz mennyiségét méri. A meteorológiai folyamatokat elsősorban a napsugárzás befolyásolja. A napsütés időpontját és időtartamát a Campbell—*S<oto-rendszerű nap- fénytartam-mérővel (1-140. ábra), a föld felszínére érkező melegmennyiséget (a napsugárzás erősségét) aktinométerrel vagy pirheliométerrel mérik. Az Angstrom-rendszerű pirheliométer vázlata az 1-141. ábrán látható. Az anyagok által elnyelt napsugárzási energia mennyiségét jellemző számot, amely azt jelenti, hogy az anyag felületéről visszaverődő sugárzási energia hányszorosa a felületre érkező energiának, albedonak nevezik. Értékét albedométerrel mérik. . • A különböző anyagok albedo ja egymástól nagyon eltérő lehet. Tiszta hóé elérheti a 90%-ot, szennyezetté 50%-ra csökkenhet. Száraz fűé 19%, zöld fűé 26%, homoké 35%. A víz 0 °C-ra való lehűlésekor megindul a jégképződés. Állóvizekben, minthogy a +4 °C hőmérsékletű víz fajsúlya és sűrűsége a legnagyobb, a lehűlés következtében konvektiv áramlások keletkeznek. A konvektiv áramlások addig tartanak, amíg a teljes vízmennyiség el nem éri a +4 °C hőmérsékletet. Ha a levegő hőmérséklete tovább csökken, az állóvíz felső rétege átveszi a levegő hőmérsékletét és a víz belseje lassabban, a hővezetés útján hűl le. Ha a felső vízréteg eléri a 0 °C-ot, jéggé válik. A jégkéreg védi a mélyebben levő vízrétegeket a lehűlés ellen. 1-138. ábra. Wild-íé\e párolgásmérő 1-140. ábra. Campbell—Stokes-féle napfénytartam- mérő 1-141. ábra. Angstrom rendszerű pirheliométer Vízfolyások vizének lehűlésekor a hőmérséklet keresztszelvény menti eloszlása a vízmozgás turbulenciája miatt egyenletesebb, ezért a vízfolyások rendszerint később fagynak be, mint ugyanolyan körülmények között az állóvizek. Az állóvizek jégtakarója a hőmérséklet-változás hatására térfogatát változtatja. A hőmérsékletváltozás eredményeképpen keletkező nyomófeszültség átlag 30 -s- 40 kp/cm2, minimálisan 4 kp/cm2, 91
