György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V-10 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI viselkedik. Az eredeti töltéstestben csurgás útján átkerülő víz gyakran eláztatja e vékony, utólag ráhordott réteget, mely azután úgy viselkedik, mintha az egész töltéstest elázott volna. Ezért vízoldali erősítés esetén a padkás szelvény meghagyását javasolni lehet, — a mindkét oldalon egyszerre végrehajtott töltéserősítésnek hátránya, hogy nagy felületről kell a humuszt és a növényzetet gyökereivel, állatokkal átjárt fellazult mintegy 0,5 m réteget eltávolítani, az alapozást elvégezni és ezzel a régi és az új töltésrész közötti együttdolgozást biztosítani. Az árvízvédelmi gátak fejlesztésének jellemző méreteit (koronamagasság, koronaszélesség, rézsűhajlás) végső soron hivatalos előírással állapítják meg. Az OVH szabályai alapján a jellemző méreteket az V-l. táblázat tartalmazza. Helyes, ha egy-egy kritikusabbnak ítélt szakaszra külön vizsgálattal határozzuk meg a legkedvezőbb méreteket. A hivatalosan előírt méreteket, mint minimálisakat be kell tartani. Az árvízvédelmi gátak keresztmetszeti kialakításához tartozik a töltés mellett kétoldali védősáv létesítése. A védősáv legalább 10—10, legfeljebb azonban 20—20 m széles, elegyengetett, sekély gyö- kérzetű gyeptakaróval ellátott, a töltéstől kifelé mintegy 1:20 lejtésű terület. Az árvízvédelmi gátak anyaga A töltés anyagának megválasztását alapvetően a beépítés közelében rendelkezésre álló anyag és a beépítés költségei határozzák meg. A beépítésre kerülő anyag minősége egyben meghatározza a kialakítandó keresztmetszeti méreteket, a beépítés technológiáját is. A beépítésre kerülő anyag és az altalaj adottságait egymással összefüggésben kell vizsgálni és a célt, a technikai és a gazdasági lehetőségeket együttesen mérlegelve kell dönteni. Új árvízvédelmi töltések építése esetén elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok alapján (állékonyság, biztonság) célszerű elsősorban a homok vagy a homokos-kavicsos anyag alkalmazásának lehetőségét megvizsgálni. Ugyanis — az árvízvédelmi töltések alatti talaj adott. A talajréteg legfelső részének az ún. fedőrétegnek minősége az árvízvédelmi gát állékonysága szempontjából a leglényegesebb. Nem megfelelő anyag esetén a talajcsere nagyon költséges, helyesebb, ha a ráépülő töltés anyagát választjuk megfelelőre. Homogén anyagú altalajok — akár kötött, akár áteresztő — esetén a homok vagy a homokos-kavics töltések építése indokolt lehet. Homogén áteresztő anyagú — fedőréteg nélküli — talajra kötött anyagból töltést építeni nem szabad. Viszont a homok vagy homokos-kavics töltés könnyen követi a talajtömbben lejátszódó különböző, a gáttestre veszélyes jelenségek hatására bekövetkező változásokat, míg a kötöttebb anyagból készült töltés alatt buzgár esetén boltozati hatás miatt olyan mértékű kimosódás is keletkezhet, hogy beroskadáskor a gátkoronán a víz átcsaphat. Homok vagy homokos-kavics töltések esetén az áteresztő altalajban nem alakulhat ki boltozati hatás, a talajtömbből vagy töltésből kimosott anyag a töltéstestből azonnal utánpótlódik. A veszély felismerhető és ez nagymértékben hozzájárulhat a védekezés sikeréhez; —- homok, homokos-kavics töltésekben a szivárgási vonal igen kedvezően alakul. Mentett oldalon a rézsűn a kilépési magasság lényegesen alacsonyabb ; — homok, ill. homokos-kavics töltéseknél a nagyobb mennyiségű szivárgó vízhozamot megfelelő keresztszelvénnyel, továbbá függőleges vízzáróbb réteg beépítésével csökkenteni lehet. Az esetleg fellépő külső és belső erózió ellen szűrőréteget kell alkalmazni. Végül az átszivárgóit víz elvezetéséről gondoskodni kell; — a homok, illetve homokos-kavics töltés építését sok esetben a gazdaságosság korlátozza, ilyenkor gazdaságos lehet a folyó medréből hidromechanizá- cióval való kitermelés és szállítás. A meglevő árvédelmi töltések erősítésekor nagy gondot kell fordítani: — a töltés és a gáttest anyagi jellemzőinek meghatározására ; — a régi töltés humuszos, növényekkel átszőtt és állatokkal átjárt rétegeinek eltávolítására vagy lezárására, — a régi és az új töltésrész együttdolgozására, az új egységes árvízvédelmi gát kialakítására, — megfelelő anyag kiválasztására és a megfelelő helyre való beépítésére: a töltés víz felőli részére a vízzárást biztosító (agyag, iszap, homokliszt) a mentett oldali részére pedig a stabilitást biztosító (homok, kavics) anyagok kerüljenek, — megfelelő tömörség előállítására, — a töltés és a talajtömb közötti egység biztosítására. Meglevő árvízvédelmi gátaknál a hullámtéri oldalon való erősítés legtöbb esetben műszaki és gazdaságossági nehézséget vet fel. (Anyaggödrök, folyó880
