György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV —73 Értékek: papír- és gumiszigetelésnél 150 °C PVC szigetelésnél 100 °C csupasz rézre 200 °C csupasz alumíniumra 150 °C t1 a vezető legnagyobb megengedett üzemi hőmérséklete. Ez rendesen kisebb, mint 70 °C. A kábelek akkor felelnek meg a fellépő igénybevételnek, ha zárlat esetén lekapcsolásuk a fent ismertetett lekapcsolási időn belül megtörténik. Szabadvezetékek a NIMSz 231 szabvány előírásainak betartása esetén a zárlati hőhatások elviselésére alkalmasak. Alumínium sínezést a zárlat hőhatására a következőképpen kell méretezni: q keresztmetszet, mm2; ,/z az effektiv zárlati áram, A; t a lekapcsolási idő, s. A zárlati áram hőhatására, valamint egyéb melegítő hatásokra a sínek lxosszabb-rövidebb időre megnyúlnak. Ezért nem szabad a hosszanti elmozdulást akadályozó megtámasztásokat alkalmazni. c) Szigetelt vezetéket a helyesen megválasztott (pl. a IV-19. táblázat szerint) biztosító megóvja a zárlatok dinamikus rombolásától is. Földkábeleket a zárlati áram dinamikus igénybevételére kell méretezni: a méretezés a gyártó feladata. Szabadvezetékek zárlati dinamikus igénybevétele a vezetők egymástól való viszonylag nagy távolsága miatt nem nagyobb az egyéb mechanikai okok miatt is fellépő igénybevételeknél. Sínezés megfogásra (szigetelő) ható zárlati dinamikus igénybevételét E= 1,1-2,04/2 4-10-8 d képlettel lehet számítani. F a szigetelőre ható erő, kp; 7ZC a zárlati áram csúcsértéke, A; l a megfogások egymástól való távolsága, cm; d a sínek középvonalának egymástól való távolsága, cm. Magára a vezetősínre a két megfogás közötti szakaszon fellépő igénybevétel megoszló terhelésként hat. Bár a sínszakaszt a zárlat helyétől és a megfogás módjától függően sokszor két végén befogott vagy egyik végén befogott, másik végén alátámasztott tartónak tekinthetjük, célszerű a két végén alátámasztott tartóként méretezni, mert a megfogások valójában nem lehetnek szorosak. d) A megengedett legnagyobb feszültség esés szokásos értékeit a IV-24. táblázat mutatja. A tényleges értéket gondos mérlegeléssel lehet csak meghatározni. Figyelembe kell venni — egyebek között — a hálózati és fogyasztói transzformátorokon keletkező feszültségesést és az átmeneti üzemállapotokban (pl. motorindítás) jelentkező feszültségeséseket is. IV-24. táblázat Megengedett legnagyobb feszültségesés Középfeszültségű táppont és fogyasztói transzformátorállomás között 6-10% Transzformátorállomás és fogyasztói csatlakozás között 5% Fogyasztói csatlakozás és világítási fogyasztók között 2% Fogyasztói csatlakozás és motoros fogyasztók között 5% Egyenáram esetén a feszültségesés „ 11 e = 2g — , 2 ahol e a feszültségesés, V; q a fajlagos ellenállás, Q/m/mm2; l a vezetékhossz, m; / a vezetékben folyó áram, A; q a vezető keresztmetszete, mm2. Egyfázisú váltakozó áram esetén a feszültségesés akkor egyezik meg ezzel az értékkel, ha cosqt>= 1, és a vezetéknek csak ohmos ellenállása van. Ebben az esetben háromfázisú szimmetrikus terhelésű váltakozó áramú vezeték esetén 11 e = V. Ha a terhelés nem szimmetrikus, a vezetéknek induktív ellenállása vagy jelentős kapacitása van, vagy a fogyasztónál coscp^l, akkor a feszültségesés a fenti értéktől eltér és további számításokkal határozható meg. Rövid szigetelt vezetékek esetén csak ohmos ellenállással lehet számolni. A kábelek kapacitása jelentős, de feszültségesés számításánál elhanyagolható. Induktív reaktanci- ájuk viszonylag csekély, így csak hosszabb kábel- szakaszok esetén kell figyelembe venni. Szabadvezetékek induktív reaktanciája jelentős, középfeszültség esetén rendesen km-enként 0,4 12 777
